Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

a vallásos nevelés ne az iskolában, hanem otthon történjék. A gyermek otthon olvasson bibliát, vallásos történeteket. Ellen Key a vallást, a vallásos nevelést mindig szükségesnek tekintette. Felfogását bizonyos vallásos szentimentalizmus jellemzi. PL. Assisi szent Ferencről elmélkedik egyik útirajzában. Ebben — a szocializmussal szembeállítva! — magasztalja Assisi Ferenc szépségkultuszát, vallásos humanizmusát, (i. m. 265. old.). Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Ellen Key a liberalizmus, sőt anarchizmus nézőpontjából bírálta a hagyományos nevelést. Látszólagos radikalizmusa — ál-radikalizmus, mert a polgári erkölcsöt főleg a házassági erkölcs, a nemi erkölcs vonatkozásában támadta. Viszont érintetlenül hagyta a kizsákmányoláson alapuló osztályerkölcs legfontosabb elemeit. Nézeteiben eklektikusán egyesít különféle tanokat, irányzatokat (evolucionalizmus, biológizmus, — Nietzsche tanításai, — szentimentalizmus stb.). A hagyományos neveléssel szemben gyakorolt bírálata felületes, mert figyelmen kívül hagyja a nevelés társadalmi alapjait, a megvalósítás módozatait. Egyes következtetéseiben többször ellentétbe kerül saját szabadság-kultuszával is. Jól tükröződnek belső ellentmondásai, következetlensége a vallással, vallásos neveléssel kapcsolatban is. Fellépése a reformpedagógiai irányzat hatásos nyitányaként fogható fel. Bár az intézmények, iskolák gyakorlatában szélsőséges elvei, felületességük, következetlenségük miatt nem érvényesültek, nem is érvényesülhettek, — mégis széles hatással volt a feminizmuson és egyéb mozgalmakon keresztül a polgárság, értelmiség jelentős rétegeinek pedagógiai gondolkodására. Nem kevesen akadtak, akik családi nevelésükben az ő ,,szabad nevelésének", emancipációs törekvéseinek hatására próbáltak nevelni. (Az ilyenféle nevelés fonákságai, buktatói hálás témául szolgáltak számos drámaíró, vígjátékíró számára. Utalhatunk pl. G. B. SHAW „Sosem lehet tudni" című színművére is.) A pragmatizmus. DEWEY erkölcsi nevelési elveit a szubjektív idealista pragmatizmus, a „hasznossági elv" alapján álló felszínes relativizmus, az egyoldalú gyakorlatiasság prakticizmus jellemzi. Egy olasz tanulmány, Adriano BAUSOLA-é „L'etica di John Dewey." ("Milano, Societa Editrice. Vita e Pensiero, 1960.) — szorgalmas munkával gyűjtötte össze Dewey etikai tárgyú írásait, megnyilatkozásait. Pragmatizmusát „hisztorizmus"nak nevezte, ezzel akarván a rendszeresség, a történelmiség nimbuszával ellátni. Erkölcsi nézeteinek felszínességén, eklekticizmusán azonban az ilyenféle szépítgető magyarázat sem tud segíteni. Egy újabb német méltatója, Werner CORREL, — a hasznos cselekvést tartja Dewey etikai és pedagógiai törekvései sarkpontjának. (Vö. „Neue Aspekte der Reformpädagogik" című, 1964-ben megjelent tanulmánygyűjteményben. [Heidelberg, 1964. — Quelle & Meyer Verlag. 80—83. old.]) 5* 67