Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

kodott a polgári individualizmus szellemében. Krupszkája jellemzése szerint az említett — többnyire költséges, a szülőktől nagy anyagi áldozatot kívánó — „elit-iskolákban" a polgári társadalom vezető rétegének a hagyományos iskolákénál korszerűbb, eredményesebb-nevelésére törekedtek. A reformpedagógiai törekvések didaktikai, szervezési, metodikai törekvéseivel a marxista neveléstörténeti és didaktikai művek viszonylag sokat foglalkoztak. Ez okból is, — de témaválasztásunk korlátozottsága, speciális volta miatt is, — nem térhetünk ki a polgári reformpedagógia sokoldalú, didaktikai szempontú ismertetésére, kritikai megvilágítására. •k Nagyon kevés, szegényesnek mondható azonban a polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési koncepciójának, törekvéseinek tudományos-kritikai feldolgozása. A polgári szerzők úgyszólván teljesen didaktikai szemszögből foglalkoznak a reformpedagógiával, a marxista művekben pedig az ismeretelméleti, filozófiai, politikai és didaktikai szempontú bírálat szerepel — az erkölcsi nevelési koncepciók pedig eléggé háttérben maradnak, vagy csak „per tangentem" kaphatnak igen kis mértékben helyet. Minthogy az általánosabb neveléstörténeti és pedagógiai művek nélkülözik a reformpedagógusok erkölcsi nevelési koncepciójának mélyebb, részletesebb elemzését, okkal vetődik fel a kérdés, hátha bővebb anyagot találhatunk a modern problématörténeti feldolgozásokban témánkra vonatkozólag? A polgári, erősen nacionalista problématörténeti művek sorában megemlíthetjük Reinhard KYNAST művét. („Problemgeschichte der Pädagogik" Berlin, 1932. Junker u. Dünnhaupt.) Ennek VI. fejezetében — a jelen pedagógiai törekvéseinek sorában — röviden emlegeti a „forradalmi pedagógiát", amelyet nála Ellen Key és Gurlitt testesít meg. Konzervatív pedagógus lévén, alig titkolt ellenszenvvel viseltetik a polgári reformpedagógusok állítólagos „forradalmiságával" szemben is. Nem szükséges bővebben bizonygatnunk, hogy az ilyenféle konzervatív, elfogult szemlélet, mely formalisztikusan „forradalmi pedagógiának" nevezi Ellen Key-t és Gurlitt-ot — és ezzel a valódi társadalmi és pedagógiai forradalmiságot elködösíti, kirekeszti a pedagógiából, — számunkra hasznos, érdekes szempontot nem adhat a polgári reformpedagógia értékelésére vonatkozóan. Sokkal tanulságosabb viszont az angol E. B. CASTLE 1958-ban megjelent problématörténeti műve tárgyunk szempontjából. (Castle: „Moral education in Christian times." — London, 1958. Ruskin House. — George Allen and Unwin LTD. —) A polgári reformpedagógia tárgyalásakor elsősorban az „Üj Iskolákkal" foglalkozik. Ezekre hatással volt Dewey „liberális idealizmusa". Részben egy bizonyos radikális és racionalista gondolkodás termékei, másrészt hatással volt rájuk a Freud, Adler, Jung-féle „mélylélektan." 62