Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

Idézett műve 346. oldalán elismerőleg írja Dewey-ről, hogy annak „liberáris idealizmusa" erős szociális célkitűzésektől volt vezetve és tekintettel volt az egyéni érzelmekre, véleményre. — E megállapításokból kiérezhető a szerző rokonszenve, elfogultsága, valamint a társadalmi szempontok formális, elködösítő szerepeltetése. A reformpedagógusok sorában röviden foglalkozik még Tolsztojjal, Montessorival és Decroly-val is. Tolsztoj és Montessori hasonlít az öntevékenység, aktivitás hangsúlyozásában, de különbség van köztük annyiban, hogy Montessori a környezet tudományos megszervezésére törekszik, az érzékszervfejlesztést helyezi előtérbe és a gyermek izolálását, a csoportból való ideiglenes eltávolítását nyugtató-, és büntetőeszközként alkalmazza. Decroly-ban az életszerűséget, a gyűjtést, rendezést, összehasonlítást, az aktivizálást emelte ki. Több találó megállapítása ellenére sem tekinthető megalapozottnak, számunkra elfogadhatónak ez az értékelés a szerző polgári individualizmusa miatt. További hibája, hogy nem tudja kellően szelektálni bírálati szempontjait és kritikája, illetve jellemzése inkább általános jellegű, vagy az oktatás szervezését, módszerét érinti, mintsem az erkölcsi nevelést — ami pedig a mű címéből, célkitűzéséből folyóan a szerző feladata lett volna. Végül tanulságul szolgálhat számunkra az erkölcsi nevelés történetéve] foglalkozó. 1962-ben megjelent szovjet monográfia, KAMEKOGRADSZKIJ műve. („Ocserki tyeorii nravsztvennovo voszpitányija ucsascsihszja. — Izd. Szaratovszkovo Universzityeta, 1962. — II. fej.) E mű sokkal inkább az etika filozófiai, elvi kérdéseivel foglalkozik, mint az erkölcsi nevelés gyakorlati, iskolai törekvéseivel. A XX. századi polgári pedagógiai irányzatok közül számunkra tanulságos az, ahogyan Dewey pragmatista etikáját bírálja. Elsősorban Dewey szubjektív idealizmusát veti el, mely szerint a személyes tapasztalat a megismerés egyetlen forrása. Kifogásolja, hogy a gyermek ösztöneit, törekvéseit lényegében változatlannak tartja. Az erkölcsi nevelés céliát a kapitalista környezethez való alkalmazkodásban jelölte meg Dewey. A szerző Dewey alapvető hibájának azt tartja, hogy a társadalmi fejlődés törvényeit nem tudja meglátni. — A továbbiakban a modern burzsoá erkölcsi irányzatok közül az exisztencializmus, a perszonalizmus, a neotomizmus bírálatával foglalkozik. Mint látható, Kamenogradszkij határozottan felismerte Dewey erkölcsi felfogásának polgári beállítottságát és hibás filozófiai gyökereit. Viszont bírálata nem eléggé szövegszerű, konkrét és nem terjed ki a reformpedagógia gyakorlati pedagógiai törekvéseinek bírálatára. ** * Ha a reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvéseit vizsgáljuk, kétségkívül az irányzatok általános pedagógiai, didaktikai jellemvonásaiból kell kiindulnunk és kutatnunk, hogy a reformpedagógia egyes 63