Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

A két elmélet egy alapgondolatra épül. Ugyancsak ezt a működési elvet fogalmazza meg Udvarhelyi Károly a Főiskolai Általános Földrajzban, Bp. 1960. 343. oldalon. Magyarázata talán a legrövidebb, mégis tartalmazza a működési elv minden lényeges jegyét, ugyanakkor átvette az előző szerzők felfogását is. „Karsztvidékeken szabályos időközökben működő időszakos, vagy intermittáló források is előfordulnak. Az időszakos forrásnak a hegység belsejében légmentesen zárt, de a tápláló karsztvízzel összekötött gyűjtőmedencéje van. Innen felfelé görbült szifonjárat vezet a külvilágra. A víz akkor csurog ki, ha a gyűjtőmedencében legalább olyan magasra emelkedik, mint a kivezető járat legmagasabb pontja és mindaddig folyik, míg a medence vize a forrás nyílásáig le nem ereszkedik." A működési elvet magyarázó rajza lényegében egyezik Bulla időszakos karsztforrásokat magyarázó vázlatával. A szakirodalom véleményem szerint nem adja meg a helyes választ. Ezt kell mondani még akkor is, ha a helyes válaszra vonatkozóan csak elképzeléseink, feltevéseink vannak jelenleg. A következőkben mélyebb elemzés nélkül felsorolom az ismertetett elméletek negatívumait. 1. Nem helyes az „időszakos, vagy intermittáló" szóhasználat, a kettő nem egyező fogalmat jelöl. Az „időszakos", mint gyűjtőfogalom magába foglalja az intermittáló karsztforrásokat is. Mindkét szónak megvan a maga konkrét jelentése, tehát nem használható egy értelemben, valamilyen forrástípus jelölésére. 2. Az elméletek szabályos időközökben tartják működőnek a szóbanforgó forrásokat. Ez a kitétel szorosan összefügg az elméletek működési elvével, nevezetesen: Megtelik a gyűjtőmedence, eléri a szifoIdőszakos forrás szelvénye. (Udvarhelyi Károly) 587