Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

nos járat legmagasabb pontját, majd teljesen kiürül és kezdődik a folyamat újból. A működés még akkor sem lenne „szabályos", ha feltételeznénk az ismertetett vízgyűjtő rendszert, hiszen a csapadék mennyiségi és időbeli eloszlása nagyban befolyásolná a források aktív periódusát. A tavaszi aktív periódus gyakran őszre tevődik, a féléves eltolódás pedig nagyon elegendő a „szabályos" kitétellel szemben. 3. A rendszer leglényegesebb része a fenti elméletek szerint a hatalmas vízgyűjtő medence, a hegység belsejében, a hozzá csatlakozó, felfelé hajló kivezető járattal. Ilyen morfológiai képződmény csak kivételes tektonikai viszonyok között jöhet létre, nem lehet általános. Az ismertetett intermittáló rendszer kialakulása a karsztgenetikai törvényszerűségekkel ellentmond. Ellentétes folyamat lenne a magasabb barlangemelet kialakulása, a karsztvíz állandó süllyedésével szemben. A források vízhozama irreális méretű gyűjtőmedencét követelne meg. Leél Össy Sándor vízhozam-mérését alapul véve, az Imó forrás — egy közepes aktív periódusát számítva — a jelenleg feltételezett működési elv szerint egy 200x100x100 méteres medencéből nyerhetné a vizét. Ilyen méretek a Bükk karsztjában nem valószínűek. 4. Légmentes zártság már egymagában elegendő lenne az elmélet megdöntésére, hizen egy légmentesen zárt edényből nem tud eltávozni a víz, ha a levegő utánpótlás nincs biztosítva. A légmentes zártság különben sem feltétele a működési elvnek, csupán a szifonos járat felfelé ívelő szakaszára szükséges feltétlenül. A karsztokban található légmentes terek ellen szólnak Jakucs László és Markó László megfigyelései és mérései. (A barlangi légáramlás keletkezése, Hidrológiai Közlöny 35. évfolyam 4. szám.) Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy az egyetemi tankönyvekben szereplő és jelenleg is tanított elméletek alapjaiban tévesek, mert figyelmen kívül hagyják a fizikai és karszt-genetikai törvényszerűségeket. Valószínűleg a közvetlen megfigyelést mellőzve jöttek létre. A bükki kutatásaim nemcsak a meglévő elméletek felülvizsgálásához, illetve cáfolatához juttattak el, hanem egy olyan új feltevést érleltek meg bennem, amely szem előtt tartja a legújabb speleologiai felismeréseket. Feltevésem, bár a bükki megfigyelésekre épül, figyelembe veszi a külföldi példákat is és igyekszik általánosságban megfogalmazni az időszakos források karsztokban kialakult, sajátos típusát, s annak működési elvét. Hangsúlyozom, hogy a felvetett probléma megoldásának egy új elgondolásáról van szó, tehát sok tekintetben még bizonyításra vár. A következő kérdések alapján fejtem ki feltevésemet az intermittáló karsztforrások működésére vonatkozóan: 1. Milyen összefüggés van az intermittáló karsztforrások és az állandó karsztforrások között? 2. Milyen összefüggés van a csapadék időbeli és mennyiségi eloszlása és az intermittáló források aktív periódusa között? 3. Honnan nyerik vizüket az intermittáló karsztforrások? 588