Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

Igaz, hogy a megélések a visszaemlékezés csodájában tovább él­nek, de ezek már csak reflektáló, vér nélkül való halvány képek. Emlékezvén, — az ember ébren álmodik ... és a megélések fan­tomszerű szépséggel hatnak. — Ezek a fantomok jönnek és mennek, mint a könnyű felhők és az a meleg arany vagy bíbor, ami erősebben színesre festi őket — testetlen és híjával van minden realitásnak. Fantom-szépség, de szépség és szépséget álmodni jó. A jelen pil­lanatában van tehát minden nagyszerű, minden szépség, minden fáj­dalom, minden öröm, minden rút, minden bánat és minden unalom. Temesvár, 1911. febr. 17. Itt küldöm a Beaumarchais két örökéletű komédiáját, a Barbier de Seville-t és a Mariage de Figaro-t. A Cherubin romance-a végett kérem, hogy a Mariage de Figaro-t olvassa el. Ez a két bájosan vidám színmű nemcsak azért érdekes, mert mikor 1775-ben a Comédie Frangais-ban először előadták, a királytól és a királynétői kezdve az egész francia arisztokrácia megrémült a Barbier de Seville szinte cinikusan mosdatlan és tiszteletlen szájá­tól, vagyis a forradalom immár melegebb lehelletétől, hanem azért is, mert a XVIII. század rokokó-barokk tónusát a zseni elenganciá­jával tükrözi vissza. Bájosan vidám hamiskás világ ez és a boldog urak és asszonyságok még csak nem is sejtik, hogy egy kitörni készülő, gyehenna vulkán fölött táncolnak és, hogy az egész gyönyörű rokokó­barokk-életük öröme örök időre eltűnik a föld színéről. Temesvár, 1912. jan. 21. Íme — a bécsi tizennégy napnak a tizennegyedik levelét írom és maga ezt a levelet már nem Bécsben, hanem idehaza, a kicsi palo­tájában olvassa. Lehet, hogy a kandalló előtt, lehet, hogy a zöld ernyős lámpa mellett ül, de akár hol áll vagy ül — én nagyon örülök, hogy idehaza van. Igen, óhajtottam és szerettem volna, hogy a telet Bécsben töltse — a józan ember önzetlensége bizonyos arányokban bennem is megvan, olyan rövid az élet, hogy véteknek érzem, ha még a vágy formájában is, a megelégedett öröm megszakítását óhajtanám. Az örömök élnek, az örömök mosolyognak és akkor is szépek, amikor sírnak. Az örömök a lélekben fogantatnak, és ők a léleknek virágai. Az öröm fiatal és szép, az öröm nyájas és jó. A világ, amint az öröm az ember szemén át nézi, megszépül és a saját szépségével 539

Next

/
Thumbnails
Contents