Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

díszíti föl. Az öröm if jakká varázsolja a véneket és angyalokká emeli a gyermekeket. A meglett ember öröme ritka vendég, — — jön és aztán szinte észrevétlenül, gyorsan elmegy mint a hanyatló napnak a sugarai. A maga lelke mosolygott Bécsben és az a szép város a lelke mosolyának érintésére szebb lett. A lelke igazi otthonából jött ide — és möst olvassa ezeket a sorokat, amelyek csak nagyon keveset mondanak magának. Bizonyos, hogy lucidus lelke nem fogja föl tragikusan ezt a viszszaplántáltatást, de mégis — maga nem volna az, aki, ha nem fájna egy kicsit a minden arányban civilizált városi életnek a nélkülözése. Milyen jó a nagy civilizáció közepette élni, milyen jó érezni, hogy sokan vannak a hozzá hasonlók, milyen jó a lelket táplálni.. . néhány nemes épület szemléletével, milyen jó tudni, hogy ott világos fejű tudósok élnek, hogy Tizian, Rubens, Rembrandt, Palma Velhis, Velasquez, Canova ott vannak közel — csak néhány lépés és köztük van az ember. Igaz — nem szokás hozzájuk menni — csak ritkán esik meg, de jó tudni, hogy a művészetnek néhány csodája ott van közel és ha ez a tudat semmiféle formát sem vesz föl, mégis jól eső, az ember megérzi saját kultúráját és ez megnyugtató. Aztán meg azt is jó megérezni ott, hogy a városban a szorgalmas munkás emberek szeretik a zenét, hogy ott élt a hatalmas Beethoven, ott halt meg a gyöngéd, finom harmóniákkal megáldott Mozart, és hogy a bécsi nép szelíd és jó és vidám életkedvvel teljes. A germán északi keménységet — itt a déli verőfényes melegség hatja át. Nekünk szegény magyaroknak sok szomorú emlékünk fűződik ehhez a császár-városhoz és én mégis minden irigység nélkül gyönyörködni tudok benne. A kultúrájában gyönyörködöm és elfelejtem a császárok hatalmi érdekeit, hálátlanságait. Ez a kis magyar nép pedig végzete útján megy — hogy milyen messzire és milyen magasra — azt senki sem tudja. Temesvár, 1912^ febr. 2. A napokban említette, hogy szeretem az arisztokratákat. Igen, szeretem az arisztokrataságot, akár hol találom. Nem minden nemes ember arisztokrata és a polgárok között is találtam sok arisztokratát, — görög értelemben vett arisztokratákat. És mégis — a nagy szépségek megélésére az idő szerint még mindig csak a mai értelemben vett arisztokraták képesek. No igen — a szokások százados tradíciói, kevés vagy semmi anyagi gond, mindig az alkotások legjavának a megszerzése és ezekkel az alkotásokkal való együttélés; az „én" gondos kiépítésével járó alkalmazkodás azokhoz a művészi szépségekhez, amelyek a jól tenyésztett utódokat körül540