Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

A KUKORICATERMELÉS FEHÉRJEHOZAMÁNAK NÖVELÉSE A TÜZBAB KÖZTESTERMESZTÉSÉVEL Dr. ISTÓK BARNABÁS— DOBRAY LAJOSNÉ—BORY MIKLÓS—BÁNSZKY TAMÁS A késő őszi mezőgazdasági táj különös jellegzetessége az igen sok helyen levágatlanul meredező, a szél által leveleitől többé-kevésbé megfosztott kukoricaszár, amelyik pedig idejében betakarítva tekintélyes tápértéket jelentene. Hazánk állatállományának keményítő-érték szükséglete 85—90 millió mázsa keményítőérték s kb. 12,5 millió mázsa emészthető fehérje. Ennek biztosításához a szántóterület 25 százalékán termelt kukorica után visszamaradó kukoricaszár mintegy 10 millió mázsa keményítőértékkel (össz. szükséglet 11—12 százalékával) járulhatna hozzá, ha azt idejekorán betakarítanánk. Miután azonban a kukoricaszár fehérjetartalma kevés (5—7 százalékos fehérjekoncentráció), a gazdaságok tekintélyes hányada nem tesz különleges erőkifejtést a kukoricaszár idejében történő betakarításához. Az amúgy is éppen íőmunkaidőszakra esik. Innen van az, hogy a november végén betakarításra kerülő kukoricaszár miatt e mezőgazdasági termék nem tölti be az ország keményítőérték ellátásának 11—12 százalékában megjelölt szerepét, pedig takarmány tartalék részesítése céljából még jó termő esztendőben is nagy jelentőségű lehetne a kukoricaszárral készített szilázs. Lényegesen többet törődnének gazdaságaink azonban a kukoricaszárral, ha annak fehérjetartalmát köztes termesztéssel megnövelni lehetne, s a kukoricaszár ezáltal tejtermelő takarmánnyá válna. Ennek megoldását olyan, a fagyig zölden maradó köztes növény biztosíthatná, amely a kukoricaszárra felfutva a csőtörés után is magas fehérjetartalmú zöldmennyiséget biztosítana. Ezzel a kukoricaszár besilózását a fő munkaidőszak elmúltával is érdemessé lehetne tenni. E célból kezdte el Istók B. vizsgálatait 1963-ban a Dél-Amerikai származású tűzbabbal (Phaseolus coccineus). Az ezirányú vizsgálatokat 1964-évben kiterjesztve, azokról és a kísérletek eredményeiről számolunk be jelen dolgozatunkban. Irodalom az 1964-évi leíráson kívül [4] nem áll rendelkezésre. Mindössze az egyéb babfélék termesztésére vonatkozó irodalomból vet507