Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók Barnabás: A magyartarka szarvasmarha élősúlyának megállapítása testméretei alapján

testsúlyszázalék) könnyebbek mint az etetés végén. Koplalás következtében reggeltől délig 2 százalékot, reggeltől estig 4 százalékot veszít súlyából a szarvasmarha. Éhgyomorra 3—5 százalékkal könnyebb, mint etetés, itatás után. Lábonhajtott szarvasmarhák 10 km-es út után 3 százalékot, 20 km után 5 százalékot, 40 km után 6—8 százalékot veszítenek súlyukból (úti-apadó). Mindezek miatt, ha a szarvasmarhákat nem a reggeli etetés előtt mérjük, reggeli etetés után (6—10 óra között) 3 százalék levonást, esti etetés után 18—21 óra között 5 százalék levonást lehet eszközölni a mérlegen mért súlyból. így a takarmányozásból eredő súlyingadozás korrigálható. A súlymegállapítást megnehezíti a kondíció változása is. Vuchetich [10] zsebkönyvében az övméret-élősúly adatoknál + 7 százalék kondíció eltérésről ír az egyes kondíció fokozatok szerint. Miután az évi állatleltárok összeállításánál a vezetéshez nem szokott állat lemérése amúgy is nehézkes, valamint a mérlegen mért élősúly a felsoroltak szerint igen sok esetben nem mutatja az állat valódi súlyát, indokolt a magyartarka szarvasmarha valódi élősúlyának testméretei alapján történő megállapítási módszerét tudományos vizsgálaton alapuló statisztikai alátámasztás szerint is kidolgozni az egyéb fajtájú szarvasmarhák élősúly meghatározási eljárásaihoz hasonlóan. ** * Az élősúly méretek alapján való meghatározása már régen foglalkoztatja a szarvasmarha-tenyésztőket. Ezek legnagyobb része az óvméret—vágósúly—élősúly összefüggéseiből indult ki. Gyakorlatilag ez látszott leghasználhatóbbnak, miután az övméret mutatott legnagyobb korrelációt a testsúllyal. Emellett a testhosszúság, marmagasság, egyéb méretek is — bár kisebb mértékben vizsgálatra kerültek (Janetz stb, cit. Yoa etz[ll]). Arne Hanson Svédországban (cit. Johansson [5]) már 1926-ban végzett méréseket lapálymarhákon a testsúly és az övméret öszefüggéseinek megállapítására. Egyenes (lineáris) összefüggésben az ,,r" értékét 0,9-en felülinek találta az élősúly-övméret viszonylataban. Munkájában az állatok korára és kondíciójára vonatkozó utalás nem található. Veiga 1939-ben Braziliában a marmagasság és a testsúly összefüggéseit is vizsgálta s az „r" értékét e viszonylatban 0,57-nek számította. Az Egyesült Államokban Brody, Davis és Ragsdale 1937-ben formulákat is állítottak fel az övméret alapján való testsúlyhatározás görbevonalú (kurvilineáris) összefüggéséhez. Ezekhez hasonlókat később Hvidsten 1940-ben a norvég red pol, Steensberg 1954-ben dán vörös marhákra is alkalmaz. Wanderstock és Salisbury 1946-ben hereford és aberdeen-angus övméretének és testsúlyának összefüggéseit vizsgálta. A közelmúltban legkiemelkedőbb eredményeket e téren 1954-ben Johansson és Hildeman [5] értek el svéd szarvasmarha fajták övméret— élősúly—vágósúly vizsgálataikkal. Az övméret súlyhatározási alkalmazhatóságát Delage—Poly—Vissac [2] vizsgálatai is nagymértékben elősegítették. 498