Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

Közvetlenül az erkölcsi-politikai nevelés körébe tartozik a békével kapcsolatos álláspont is. A béke szeretetéről a vidéki folyóiratokban 1907 és 1913 között találhatunk cikkeket, a polgári pacifista „békemozgalom" és az ezt — látszólag, képmutatóan — támogató hivatalos minisztériumi rendelet hatására, (pl. a Bihar-vármegyei, Kisküküllőmegyei, Ungmegyei ped. folyóiratokban.) Érdekesen, találóan leplezte le az uralkodó osztály képmutató pacifizmusát az ellenzéki „Biharvármegyei Népmívelés" c. folyóirat az 1907/8. számában. „A béke napja és a történelem" c. cikk kommentárt fűz ahhoz a minisztériumi rendelkezéshez, mely szerint május 18-án az iskolákban emlékezzenek meg a hágai békekonferenciáról. A cikk ironikus hangvétellel indul: „A szó szép, de az erősebb a tett." A történelmi tankönyvekben majdnem kizárólag háborúról van szó, „így tanítván a történelmet, a békenap csak annyit ér, mintha az oroszlánt minden május 18-án vegetáriánus kosztra fogjuk, holott a többi napokon nyershúst etetünk vele." A világbéke iránti érzék csak akkor fejlődhetik ki a gyermekekben, ha a történelem tanításában az emberiség haladását mozgató eszméket tanítjuk, — írja a Nagyváradon megjelent polgári ellenzéki lap. Ez a megállapítás napjainkban is találó, értékes. Egyben tanulságos, mennyire élesen látták már akkor is egyesek, hogy a nacionalista, militarista nevelés mennyire összeegyeztethetetlen az őszinte békevággyal, mennyire képmutató szólam volt a régi Magyarországon hivatalosan a békeszeretetről, békevágyról szónokolni. A vidéki lapokban tehát volt rezonanciája a polgári békemozgalomnak, a pedagógiai pacifizmusnak, amely 1906—07-ben a „Magyar Pedagógiá"-ban is hangot kapott. A vidéki pedagógiai folyóiratok idevonatkozó anyagát azért is érdemes megemlíteni, mert DOBOS Lászlónak a pedagógiai pacifizmusról írt értékes tanulmánya („A pedagógiai pacifizmus törekvései és csődbejutása hazánkban" — a „Tanulmányok a magyar nevelés történetéből" Bp. 1957. PTI. kiadv. 117—165. old.) ezeket mellőzte. Jelentősnek tarthatjuk, hogy akadt vidéki folyóirat, amely kritikusan, leleplezően nyilatkozott a békés szólamokról, a „békenap" beiktatásáról és az iskolai tantárgyak soviniszta, militarista irányzatának ellentétéről. ** * A „háborús pedagógia." A háború nyílt dicsőítése, a háborúra való nyílt, közvetlen felkészítés, „lelkesítés" csupán az első világháború kitörése, 1914 óta kapott hangot a vidéki folyóiratokban. Több megyében is hangsúlyozottan írnak a tanítók gyakorlati, hazafias kötelességéről, a harci szellem ébrentartásáról, a háborús áldozatkészség fejlesztéséről, (pl. Pozsony, Abaúj-Torna, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna, Somogy megye pedagógiai folyóirataiban.) Az említett nyilvánvaló militarista propagandánál figyelemreméltóbbak azok a cikkek, melyek gyermeklélektani megfigyelések, neveléslélektani szempontok alapján latolgatják a háború hatását a gyer40