Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése
A kiegyezés utáni általános fellendülésben mindjobban meggazdagodó polgárság vagyonának egy részét szőlőkbe fektette. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy társas összejöveteleik borozgatással indultak, záródtak, s a hangulat megteremtéséhez cigányzenekarok húzták az édes-bús nótákat, vagy a talpalávalót. Ebbe a légkörbe simult a környék még birtokos, vagy már megyei vonalon elhelyezkedett, elszegényedett nemessége. Ennek a társadalmi rétegnek nem volt lelki szükséglete a magasabbrendű zene. A város földrajzi fekvése is gátolta — az életet adó vasúti hálózat hiánya formájában — hogy a 19. század utolsó negyedében megindult, — s lassan a vidéki városokra is kiterjedt — hangversenyéletbe bekapcsolódhasson. (Mint Győr, Sopron, Miskolc, stb.). Olyanok, akik dalolni szerettek, mindenkor voltak az egri bor hazájában. Sőt valami dalegylet-féle, inkább baráti szövetkezés — az Egri Dalegylet — címmel már a 70-es években is volt városunkban. Ebből a magból nőtt ki aztán 1882-ben az Egri Dalkör. Vályi Bertalan telekkönyvi tisztviselő vetette fel először az alakulás eszméjét. Még néhány lelkes ember tette magáévá a gondolatot, s első elnökévé Danilovics Pál orvost választották. Első karnagya Pokorny János székesegyházi karnagy lett, s mint ilyen az első, aki egyházi kötelezettségein túl részt vett Eger zenei életében. A kezdet nehézségeivel sikeresen küzdött, úgy hogy 1884-ben a miskolci dalosversenyről már az első csoport II. díjával jött haza. Sok komoly siker fűződött nevéhez. 1892-ben Lányi Ernő vette át a vezetést és vitte a Dalkört sikerről sikerre. Az ő helyét Pogatschnigg Guidó foglalta el, aki Temesvárott szerezte a Dalkör újabb babérait az OMDE aranyérme formájában. Ennek a nagy sikernek lelkesítő hatása a következő sorokban jut kifejezésre [5]. „Egerben a zene iránti érdeklődést állandósítsuk városi zeneiskola létesítésével. Legyen ez a kultúrintézmény a Dalkör temesvári diadalának gyümölcse". Sajnos ez a kultúrintézmény még igen sokáig váratott magára. Az Egri Dalkör sikerei fellelkesítették az iparos társadalmat. Saját erejükből felállították 1904-ben a Polgári Dalkört, Balkay Béla ipartestületi elnökkel az élén, aki ennek az egyesülésnek kulturális fontosságát elismerve, anyagi áldozattól vissza nem riadva vezette ennek az ügyeit 1925-ben bekövetkezett haláláig. Dalköri mozgalomban tehát nem volt hiány a század első negyedében, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy a zeneélet irányítása a dalkörök kezében volt. De mi volt a helyzet hangszeres vonalon? Működött Egerben a múlt század végén, sőt a 20. század elején is egy ún. Űri Banda. Néhány lelkes és ügyes vonós és fúvós hangszerekhez értő, akik magyar nótákat, divatos keringőket játszottak saját szórakoztatásukra, de hangversenyeken is felléptek a Dalkör műsorainak tarkítása céljából, s ilyenkor komoly zeneművekkel is megbirkóztak. Egyik ilyen hangversenyről, melynek nívója bár dilettáns, de élvezhető volt, a következőket olvashatjuk [6]: „. . . a végén azt hiszem mindnyájan fájón gondoltunk egy zeneegyletre, s a mi szegény zenei 383