Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése

életünkre, amelynek meg van minden lehetősége, csak akarat kell hozzá." De ha tallózunk az egykori újságokban, egyéb zenei megmozdulá­sok még szomorúbb képet tárnak elénk. Jellemző erre, hogy 1900 feb­ruárjában Jan Kubelik hangversenye csak a hirdetésig jutott el, de a megvalósulás, érdeklődés hiánya miatt elmaradt. Alföldi Irén (Eger szülötte) Hunold Henrikkel (mindketten a prágai német opera tagjai), Lányi Ernő zongorakíséretével, dr. Szokolay Lajos megyei főügyész, Lányi volt növendéke, igen tehetséges műkedvelő zongorista, nagyon nívós estje alig keltett érdeklődést. Itt járt 1902-ben Geyer Stefi he­gedű-művésznő Dienzl Oszkárral [7]. A kritika csak megemlíti, mint európai művésznőt, de a ráadásul játszott magyarnótákat külön ki­emeli. Közönség? — legfeljebb fél ház. Hasonló volt a helyzet Szoyer Ilonka hangversenyén 1902. augusz­tusában, aki ekkor már az opera tasgja. Pedig közönség verbuválása céljából az Űri Banda és az Egri Dalkör is szerepelt [8]. Ezután nem csodálkozhatunk, ha már az 1901. február 7-i Egri Űjság így hördül fel egy gyéren látogatott, de zeneileg súlyosabb mű­sorral kapcsolatban [9]: ,,A közönbösség annyira nem újság, hogy ez a társadalmi betegség tartósságánál fogva megérdemelné- a kutatást. Érdemes volna pálya­díjat kitűzni annak a, kutatására; miért viseltetik az egri publikum ál­landó indolenciával minden magasabb produkció iránt?" Majd így fe­jezi be: ,,Ha így tart tovább, alighisszük, hogy akadjon vakmerő, aki Egerben akarjon a múzsák szolgálatába állani". Szomorú megállapítás egy városról, amelyik a „magyar Athén" díszítőjelzőt szerette hasz­nálni. Találó annyiban, hogy zenei nívója olyan romokban hevert, mint az Akropolisz. És Egernek volt olyan szerencséje, hogy akadt néhány ilyen fanatikus rajongó, aki ennek a zenei ugarnak neki mert vágni. Pogatschnigg Guidó székesegyházi és dalköri karnagy szívvel-lé­lekkel belefeküdt abba a hálátlan feladatba, hogy ezt a kínai falat át­törje. Ezzel kapcsolatban a következők állanak az Egri Újság 1907. január 20-i számában: ,,Az utóbbi időben tapasztalhattuk, hogy a ze­nei élet Egerben stagnál, ha ugyan lehetett Egerben zenei életről be­szélni, amely úgyszólván csak a két dalkörre szorult. A műveltebb vá­rosok nagy súlyt fektetnek arra, hogy az ifjúság zenei oktatásáról gon­doskodjék. Szeged város azzal a tervvel foglalkozik, hogy 53 000 kor. költségvetéssel városi zenekart szervezzen. Persze nálunk ilyen áldo­zatkészségről nem lehet szó, ezért igen helyesen tette Pogatschnigg, hogy a filharmóniai esték gondolatát fel vetette, de még helyesebben, hogy mindjárt meg is valósította tervét." Első estjét 1907. január 15-én adta, aminek első részében hang­szer-ismertető előadást tartott. A szöveget a zeneirodalom gyöngyeiből összeválogatott hangszerszólók tették változatossá. Ezáltal a közönség az egyes hangszerek színét és jellegét jobban megfigyelhette, s így mintegy előkészítve kapta a műsor második részében Beethoven Pasz­toral szimfóniáját a katonazenekar előadásában Hoffmann karmester 384

Next

/
Thumbnails
Contents