Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

donvi erőszakos tilalomtörők ténye olyan lévén, hogy elkövetőik ellen az 1840. IX. t. c. rendeletéhez képest törvényszéki eljárásnak lett helye, — a törvényszék folyó hó 15 és 16-án óvatos előgondoskodásból félszázad lovasságnak Verpelétről Párádra rendelésével a hely színén bíráskodott, s a vétkesek megítéltetvén, közülük 13-mat a megyei fogházba zárattak: — a rend és törvény tisztelete ezen eljárás által az egész mátrai járásban, mely a parádi esemény kimenetelétől várt, — tökéletesen helyreállott" [90]. A parádiak a büntetés elengedésért az igazságügyminiszterhez folyamodtak. Az igazságügyminiszter az alábbi választ küldte le a megyének: ,,A parádi lakosok az urasági vágásban történt legeltetés miatt fogságban lévő gyermekeiknek s cselédjeiknek kezessége melletti ki nem adattását és a kérdéses legeltetés miatti túlságos kárpótlásbani elmarasztaltatásukat panaszolván, gyermekeiket kiadatni, s a fizetés terhe alól magukat fölmenteni kérik, — a megye közönségének f. é. július 24-ről az 1858. sz. a. hozzám tett jelentés mellett felterjesztett iratokat a folyamodók kézbesítendő kárlevelével együtt önöknek azon felszólítással küldöm ezennel vissza, miszerint a folyamodókat értesíttessék: hogy ebbéli kérelmüknek — miután a felküldött perbeli iratok tanúsítása szerint az illetők mint erőszakos tilalomtörők és ellentállók a törvény rendes útján ítéltettek, s marasztaltattak el, — hely nem adatik. Budapest, augusztus 8-án 1848. Deák Ferenc igazságügyi miniszter" [91], De úgy látszik a megye vezetői Párádon kettős mércével mértek. A megye bizottmányi ülése ugyanis 1848. november 3-án tárgyalta a parádiak panaszát, mely az igazságügyminisztériumot megjárván került a megyéhez. „Bartus Mihály bíró, Kövér József esküdt s a többi parádi lakosok panaszképpen előadván, miképen az erdei legelőről jobbágyaik az uraság által letiltattak, mely legelőjük az uraságétól rég el volt különözve, s most minden marháik a tarlókon s a réteken élődnek, hol is semmi élelmezésük nem lévén, erdei legelőjük nélkülözhetetlen." Most, hogy nem a volt jobbágyok, hanem a földesúr követett el jogtalanságot szó sincs a törvényszék kiküldéséről és a földesúr megbüntetéséről. Csupán annyi történik, hogy a bizottmányi ülés meghagyja Balázsovics főszolgabírónak, ,,hogy ez ügyben a 48. é. X. t. c. értelme szerint intézkedjék" [92], Vagyis hívja fel a főszolgabíró a földesúr figyelmét arra, hogy ahol az úrbérrendezés már megtörtént, ott az elkülönözésről szóló határozatot a földesúrnak is meg kell tartania. A volt jobbágyok az úrbérrendezéssel kapcsolatos panaszaikkal — mint láttuk — többször fordultak a kormányhoz is. A kormány kénytelen volt foglalkozni ezzel a problémával annál is inkább, mert a 48-as jobbágy tör vények ide vonatkozó paragrafusai nem jelentettek megnyugtató megoldást. Előre lépésre azonban nem jutottak. Deák Ferenc igazságügyminiszternek a függő jobbágykérdések megszüntetésére 1848. szeptember 19-én benyújtott törvényjavaslata nem is nyújtott a múltban elszenvedett sérelmek orvoslására módot. A kormány álláspontját fejezte ki Deák Ferenc ig. min. mikor az egyik sérelemmel 373