Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

akár abból származott is a földelvétel, az mindenképpen a parasztság rovására történt. A parasztságtól elvett földek azonban csak részben változtak át majorsági földdé. Jelentős részéből új jobbágytelket létesítettek a földesurak. Erre mutat az alábbi statisztikánk: Jobbágytelkek száma: Amíg tehát Magyarországon a jobbágytelkek száma az úrbér behozatajlától a 48-as forradalom és szabadságharcig csupán 4,8 százalékkal növekedett, addig megyénkben 51,5 százalékkal [46]. Ennek magyarázata: megyénkben a földesurak majorsági gazdálkodásának kevésbé voltak meg a feltételei, mint az ország fejlettebb vidékein pl. a Dunántúlon. De a regulációk során, vagy egyéb módon elvett földekből a földesurak akár jobbágy telkeket létesítettek, akár pedig mint majorsági földet szerződéssel újra a jobbágyoknak adták, ez mindenképpen a földesurak feudális földjáradékának növekedését eredményezte. b) Elkülönözés A birtokrendezési eljárások keretébe tartozott az elkülönözés (segregátio). A parasztok általában a rendbeszedéstől eltérően az elkülönözésttől nem idegenkedtek. Több esetben maguk kérték. Az eikülönözéstől legelőviszonyaik javulását remélték. Mi tette kívánatossá az elkülönözést? A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válásával a földesúr a közös legelőn is igyekezett a jobbágyok rovására terjeszkedni. Sőt egyes legelőrészeket elszakítva allodizált. A legelőrablásoknak az adott tápot, hogy a gyapjúárak állandó emelkedése nagy lendületet adott juhászatunk fejlődésének. A napóleoni háborúk után ugyanis a gabonaárak és a szarvasmarhának az ára leszállott. Egyedül a gyapjú volt még az a cikk, mely illő áron vevőre talált. A 30-as években a közös legelőn annyira elszaporodtak a földesúr állatai, hogy a jobbágyok állatait szinte az éhenveszés fenyegette. A tiszafüredi bírák 1823-ban panaszolták: „.. . a Földes Uraságoknak teméntelen Ugrán élő marhái sokasága miatt úgy kiszorítatnak minden marháik a legelőbül, hogy sem iga vonó marháik, sem teheneik a magok határán nem élhetnek, hanem drága pénzen kintelenítetnek pusztákat árendálni külső határokon, és e miatt annyira nevekedik terheik, hogy segedelem nélkül urbariális földjeiktől is kinteaz urbárium behozatalakor Heves és Külső-Szolnok megyében Magyarországon 1948-ban 4 456 3/4 telek 217 018 3/4 telek szaporodott % 6 751 telek 51,5% 227 605 6/8 telek 4,8% Heves és Külső-Szolnok megyében Magyaroszágon 357