Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

rült, hogy azok vagy igen rövid életűek, vagy tisztán a tanítóegyesület szervezési kérdéseivel foglalkozó, vagy inkább általánosabb közművelődési orgánumok voltak, amelyekben az erkölcsi neveléssel érdemlegesen foglalkozó megnyilatkozás nem olvasható. Ezért bibliográfiánkban is, feldolgozásunkban is ezeket mellőzhetjük. A feldolgozásunkban szereplő folyóiratoknak összesen 712 évfolyama jelent meg. Ebből adódik, hogy egy folyóirat átlagos élettartama 6.47 év. Elsősorban gazdasági, kiadási nehézségek miatt volt ennyire rövid egy-egy lap élettartama, de hozzájárult a lapok megszűnéséhez néhány esetben a hatóságok, a tanfelügyelőség, vagy az egyház közömbössége, vagy fékező, akadályozó hatása is — természetesen a bátrabb hangvételű, bíráló szellemű orgánumok esetében. Néhány esetben személyi ellentétek is meghúzódnak a lapok megszűnésének hátterében. Jellemző a tanügyi lapok rövid élettartamára, hogy 52 azoknak a folyóiratoknak a száma — tehát az összes pedagógiai lapoknak csaknem a fele! — amelyek 1—2 évi megjelenés után működésüket beszüntették. A cikkek politikai-világnézeti beállítottságára természetesen döntő hatást az uralkodó osztály kultúrpolitikája gyakorolta. Elég ritkán találkozhatunk elvi bírálatokkal, ellenzéki hangokkal. Mindenesetre bizonyos mértékű különbségek mutatkoznak a cikkek tartalmában is asszerint, hogy kik a lapok fenntartói, szerkesztői, tulajdonosai: Az egyházi lapok közül a katolikusok képviselték a leginkább konzervatív és reakciós irányvonalat. Pl. az 1865-ben megindult ..Kalauz a nevelés és oktatás terén" (Pécs, Katholikus egyházmegyei közlöny) határozottan az „eredeti bűn" dogmájának alapján áll. a középkori szigorú, rideg erkölcsi nevelési elveket képviseli, szembenáll a liberális polgári erkölcsi neveléssel. A kiegyezés után, az 1870-es években indított katolikus egyházi folyóiratok többnyire kifejezetten harcolnak az Eötvös-féle népoktatási törvény ellen, a polgári liberalizmus akkor nálunk haladó népoktatási törekvései ellen. Ilyen harcos konzervatív folyóiratok pl. a „Néüiskolai Lapok", Szatmár, 1870—71.; a „Nevelészet", Székesfehérvár, 1873.; a „Néptanoda", Marosvásárhely, 1870—72. Ez utóbb említett folyóirat szélsőséges maradiságara jellemző, hogy nyiltan és dühödten ágált a felvilágosult polgári pedagógia, sőt az egész klasszikus polgári pedagógia ellen. Nem kímélte Pastalozzit sem, mert szerinte Pastalozzi erkölcsi nevelési törekvése „nem eléggé pozitívan'* vallásos. — „Az oktatás, mely csak a lélek fejlesztésére iránvult, az önzést és elbizakodottságot táplálta, ellenszere, melyet egyedül az istenfélelem nyújthat (!) — ismeretlen vala ott... — (ti. Pestalozzi intézetében.) . . . ,.Fz intézetben — folvtatia Pestalozzi intézetéről — felnevelkedtek anélkül, hogy az isten igéjéről csak sejtelmük lett volna" — írja a folyóirat egy vakbuzgó, elfogult tanítvány utólagos vádaskodása alapján. („Néptanoda", Marosvásárhely, 1872. III. évf., 13 sz., — „Irányeszmék" c. cikk). 32