Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Szántó Imre: A lakóhely a „szűkebb haza" szeretete és a szocialista hazafiság

A burzsoázia megpróbálta a lakóhely-fogalmat bizonyos romantikus, érzelmileg túlfűtött szülőföld-rajongásra korlátozni, hogy ezzel a kizsákmányolt tömegeket visszatartsa az önálló, aktív politikai tevékenységtől. Ez a felfogás a maga következetes folytatását a fasiszták tudománytalan, vulgáris „vér- és föld-mítosz"-ában (Blutund Bodenmythos) láthatta viszont. A burzsoázia a lakóhelyet szívesen azonosította a szülőhellyel, vagy a felüdülés erőforrásával. Helyesen és kifejezően utal Käthe Miethe német költőnő arra, hogy a lakóhely (Heimat) nem egyenlő a szülőhellyel: „Herkunft wird uns in den Schoss gelegt; Heimat muss errungen, muss erworben werden." A proletár számára a vigasztalan és sötét bérkaszárnya, ahol mint gyermek felnövekedett, sohasem volt szűkebb hazája, édes lakóhelye. A munkás számára a kapitalizmusban a lakóhely, a „szűkebb haza", állandóan ellentmondásosan jelentkezett. Kemény politikai küzdelmekben úgy kellett a „szűkebb hazát", a lakóhelyet is magának kiharcolnia. A „szűkebb haza", a lakóhely nemcsak a természetes és lakható környezet, hanem mindenekelőtt a szociális és társadalmi életkör. Az ember a lakóhelyét munkája és társadalmi tevékenysége által állandóan fejleszti, de csak a szocializmusban tudja igazán humanisztikusán és igazán szépen alakítani. A tőkés profithajsza oda vezetett, hogy a kapitalisták a lakóhelyet elcsúfították, a folyókat beszennyezték, festői hegyeket, erdőket taroltak le. így a lakóhely fejlődése, szépítése korlátozott volt; a proletárok nem tudták úgy alakítani lakóhelyüket, ahogyan szerették volna. A természetes és szociális életkörnek a dolgozók érdekében történő, valóban humanisztikus és nagyszerű átalakítása csak a szocializmusban lehetséges. S ezzel a lakóhely-szeretet aktív erővé, politikai aktívummá válik a szocializmus építésében. A lakóhely szeretete ugyanis nem passzív, hanem a szocializmus felépítésében való aktív részvételben valósul meg, s abban a készségben mutatkozik meg, hogy munkás-paraszt államunkat az esetleges támadásokkal szemben meg is védelmezzük. A polgári felfogás a szülőföld, az otthon alatt „a természetnek azt a darabját" érti, „amely a népet állandóan körülveszi, amelynek a nép egy része, amellyel összenőtt, amelyben megél, amelyet ismer és amelyet így szeret is". A szocialista lakóhely-fogalom azonban nemcsak a természethez, egy bizonyos helységhez vagy vidékhez való viszonyt foglalja magában, hanem a megfelelő társadalmi környezethez és annak történelmi múltjához való viszonyt is. A szocialista lakóhely az emberek természetes és szociális életköre, amellyel politikailag, gazdaságilag, kulturálisan, értelmileg és érzelmileg szorosan össze vannak nőve és amelynek fejlesztéséért, megváltoztatásáért aktívan — a szocializmus szellemében — minden erejüket latba vetik. 28