Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Szántó Imre: A lakóhely a „szűkebb haza" szeretete és a szocialista hazafiság

A helytörténet az igaz hazafiságot az alkotó munka megbecsülésével kapcsolja össze, vagyis a teremtő, építő munkában megnyilvánuló hazaszeretetre nevel. A kutatás és nevelés középpontjában is a dolgozó emberek állnak, akik a múltban helységük igazi jellegét megadták (vagy a jelenben is megadják), — munkások, parasztok, iparosok, értelmiségiek —, akik fáradságos munkával a vad tájat művelés alá fogták, a folyókat megzabolázták, a mocsarakat lecsapolták, az erdőket művelés alá kiirtották, a falvakat, városokat és a büszke palotákat felépítették, bányákat tártak fel, gyárakat építettek, egy szóval: a természetet mind nagyobb mértékben az emberek szolgálatába állították. A lakóhelyismeret kétségkívül annak a felismeréséhez vezet el bennünket, hogy egyéni életviszonyainkat a mult harcai és szorgos alkotómunkája határozzák meg, másrészt, hogy lakóhelyünk arculata a jövőben a mi törekvéseinktől, szorgalmunktól és erőfeszítéseinktől függ. Munkás elődeink küzdelmes, nehéz élete, nyomorúsága és áldozata nem volt hiábavaló; mi vagyunk — megváltozott történelmi körülmények között — jogos örököseik, s mi visszük teljesedésbe értékes örökségüket. Ezzel válik a helytörténet olyan eszközzé, amelynek segítségével az ifjúságot — és a felnőtteket is — megtanítjuk nyitott szemmel járni saját „házuktáján", akik nem mint valami magától értetődőt fogják fel elért eredményeinket, hanem úgy értékelik, hogy azokat — a párt vezetésével — úgy kellett foggal és körömmel kiharcolni. S ezt az elődeinktől kapott értékes örökséget nekünk kell most még szebbé és még értékesebbé tenni, a „szűkebb hazá"-ban — lakóhelyünkön — éppúgy, mint a Magyar Népköztársaság egész területén. A helytörténetírás éppúgy, mint a történetírás általában véve, eszköz az uralkodó osztály kezében, hogy azzal az embereket saját érdekében befolyásolja és nevelje. A burzsoázia arra használja fel a helytörténetet, a honismeretet, hogy soviniszta és fasiszta gondolatokat terjesszen a tömegek között. A honismeret a mi számunkra sem valami öncél, hanem a szocialista hazafiságra nevelés egyik nem lebecsülhető eszköze. Mi azért kutatjuk és dolgozzuk fel lakóhelyünk történetét, hogy a mult haladó hagyományainak megismeréséből új erőt merítsünk a jelen számára, hogy elődeink harcaiból és dolgos hétköznapjaiból tanuljunk, hogy szűkebb hazánkat, lakóhelyünket még szebbé tegyük és még biztosabban járjunk a szocializmus építésének útján. A hazaszeretetre való nevelés egyik jelentős tényezője tehát a hazai táj szeretete, hisz a haza fogalmának is egyik legerősebb valóságeleme a szülőföld, a lakóhely, vagy az a vidék, amely jóban és rosszban életünknek szerves része, amelyhez igen erős érzelmi szálak fűznek bennünket. A „szűkebb hazát", a lakóhelyet azért szeretjük, mert itt a szocializmust építjük és a békéért harcolunk. S ezt a szülőföldet valóban szerethetik már a dolgozók mint sajátjukat, mert az ő kezük munkája tette széppé, szeretetreméltóbbá, valóban „édes hazává". Azon kell fáradoznunk, hogy a dolgozó nép őszinte haza29