Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szabó István: Beszédkészség, beszédhelyzet, nyelvtanítás

nyezőre. Ez a nyelvi automatizmusok kialakításának egyik fontos feltétele. De a nyelvi tényekkel való primér ismerkedést is megszervezhetjük úgy, hogy a figyelem ne elsősorban rájuk összpontosuljon, hanem a gyakorlatot bizonyos más célra irányuló tevékenységbe ágyazva, a nyelvi tény rögzítése önkéntelen bevésés eredménye legyen

3. ** * Fontos törekvése iskolareformunknak az oktatás életszerűsége. Az oktatás életszerűségének egyik fokmérője az oktatás folyamatában elsajátított ismeretanyagnak a mindennapi élet teremtette feladatok megoldásában való alkalmazhatósága mellett az is, hogy a tanulás motívumai mennyire életszernek. A tanulás motívumainak jellege ugyanakkor kihat az elsajátítás minőségére, az ismeretek alkalmazhatóságára. Indokolt tehát megvizsgálni a beszédtevékenység motívumait általában és azokat a motívumokat, melyek az iskolai nyelvtanulásban a tanulókat nyelvi megnyilatkozásokra késztetik. A konkrét élethelyzetekben a beszélést mindig valamilyen reális külső vagy belső szükséglet motiválja. Az anyanyelv elsajátítására, az anyanyelvű érintkezésre az egyént lényeges szükségletei késztetik. A beszélni tanuló gyermek felismeri, hogy beszéd segítségével hatást gyakorolhat környezetére bizonyos szükségletei kielégítése céljából. Ez készteti az anyanyelv lehető legrövidebb idő alatt való elsajátítására. ,,Az emberi beszéd meghatározott tevékenység és cselekvés, amely valamilyen motívumból indul ki és megnatározott célt követ" — írja Rubinstein [20; 643.]. Az iskolai nyelvtanításban végzett beszédnek természetesen szintén megvannak a maga motívumai. Az idegen nyelvi órán azonban a tanuló beszédtevékenységét a megfelelő osztályzat szerzése, a tanár részéről várt értékelés, az adott nyelvi jelenség megtanulásának célja vagy egyszerűen az motiválja, hogy köteles beszédtevékenységet folytatni. A tanár a tanulónak azért beszél, a tanulót azért beszélteti, hogy ily módon elsajátíttassa az előírt tananyagot, vagy megállapítsa a tanuló felkészültségét. Az ilyen beszédtevékenység tehát rendszerint önmagáért történik. Ezzel szemben az anyanyelv megtanulása nem olyan külön tevékenység eredménye, melynek elsődlegesen tudatosított célja a beszéd tanítása és tanulása, hanem olyan tevékenység eszköze és eredménye a nyelvi tények megtanulása, mely közvetlenül más célra irányul. Az anyanyelv és idegen nyelv tanulása között tehát mind a tanulás és beszélés motívumai, mind a tanulás formája tekintetében nagy különbség van. (A társadalom és egyén szükségletei szempontjából objektíve az idegen nyelv tanulását ugyanazok az okok motiválják, melyek az anyanyelv elsajátítását. Ezek a — rendszerint távoli — célok azonban csak az életkori fejlődés magasabb fokán tudatosulnak és válnak a tanulás hatásos motívumaivá.) Ezeket a különbségeket teljesen megszüntetni nem lehet, de megszüntetésük nem is lenne indokolt. Mint minden bonyolultabb ismeret, képesség, készség elsajátításához, az idegen nyelvtudáshoz is 3. Az új szavaik bevésése történhet úgy, hogy a tanuló hallgat vagy elmond valamilyen történetet, ahol a cél maga a megértés, elmondás; az új szavak csak mint e cél eszközei funkcionálnak és sajátítódnak el. 175