Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szabó István: Beszédkészség, beszédhelyzet, nyelvtanítás

szükség van olyan tevékenység — a szervezett oktatás — beiktatására, melynek központi célja maga a megtanulás. Célszerű azonban olyan gyakorlatok beiktatása a szervezett oktatás folyamatába, ahol a tevékenység motívumai életszerűbbek, természetesebbek. A szituatív beszédgyakorlatokban, a kommunikatív gyakorlatokban a beszéd motívumai életszerű helyzetekkel függnek össze, ezért ezek a motívumok valóságszerűbbek, természetesebbek, erősebbek; eredményesebb lesz tehát maga a beszédgyakorlat is. Fentebb említettük, hogy a tanuló idegen nyelvű beszédét a tanórán rendszerint a várható tanári értékelés motiválja. Közismert tény ugyanakkor, milyen zavart okozhat valamely tevékenység végzésében,, ha az egyén a tevékenység végzése közben állandóan a környezet várható értékelésére gondol. Az ilyen koncentrálással gyakran párosul szorongás és félelemérzet, amely komoly gátlója lehet bármilyen nyilvános szereplésnek. Másrészt ha a tanuló valamilyen tevékenységet kizárólag — a tanár részéről osztályzatban és a szülők részéről esetleg materiális formában kifejezett — elismerés céljából végez, ez bizonyos karakterológiai ferdülésekhez is vezethet (hiúság, önzés, túlzott becsvágy). A tanulás motívumait vizsgálva az általános iskolás tanulóknál, Surányi Gábor [25] rámutat, hogy az oktatás folyamatában a tanulás motívumai is formálhatók, alakíthatók. (Megjegyezzük, hogy az értékelés, ha megfelelő súllyal és arányban szerepel más motívumok mellett, jelentős ösztönzője lehet a tanulásnak). Az idegen nyelv ismerete mint egyéni és társadalmi fontosságú cél objektíve szintén a nyelvtanulás motívuma. Az idegen nyelv elsajátítása azonban mint távoli cél számos részletcél megvalósítását, részfeladatok megoldását feltételezi. Az ilyen részfeladatokra, részletcélokra a tanulót csak partikuláris motívumok mozgósíthatják. A nyelvi tevékenységnek akkor vannak természetes partikuláris motívumai, ha az konkrét helyzetre vonatkozik. Nem szükséges emellett, hogy a helyzet a maga fizikai konkrétságában jelen legyen a beszédtevékenységben, mint annak szituációja. Elégséges, ha a társalgó felek tudattartalma vagy a felek egyikének tudattartalma reprezentálja. (A mindennapi élet beszédhelyzeteinek többsége is csak a tudattartalomban reprezentált. Ez a nyelv második jelzőrendszer voltával függ össze.) ** * Az idegen nyelvű beszédképesség kialakításának lényeges feltétele az idegen nyelven való gondolkodás képességének kialakítása. A nyelv és gondolkodás, a beszéd és gondolkodás nem-azonosságuk mellett is elválaszthatatlan egységben vannak: a gondolkodás beszéd segítségével megy végbe, beszéd segítségével rögzítjük a gondolkodás képződményeit (fogalmakat, ítéleteket) és cseréljük ki a gondolkodás eredményeként létrejött gondolatainkat; beszéd közben pedig a társadalom történelmi fejlődése eredményeként létrejött nyelvi jelekkel operálunk, „használjuk" a nyelvet. A gondolkodás és beszéd elválaszthatatlan egysége a kettő fejlődésének elválaszthatatlan egységét is jelenti. Beszélve gondolkodunk és gondolkodva beszélünk. Mind Rubin176