Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései
feladat. A televízió-rendező egy kis kapcsoló segítségével vált át egyik kameráról a másikra. Ezt nevezzük elektronikus vágásnak. A legjobb szög, a legfontosabb cselekmény, szerelő, momentum kiválasztása és megfelelő ideig való fényképezése (ill. adóba való továbbítása) a TV-rendező művészetét dicséri. A színházban, de méginkább a szabadtéri játékokon alig lehetséges látni a nézőtérről a színész arcjátékát. A televízió viszont kamerái segítségével olvan közelképet tud adni a színészről, hogy arcának apró rezdüléseit is jól láthatjuk a képernyőn. A televíziórendező nagy előszeretettel alkalmazza a közelképek bevágását, a mű mondanivalója szempontjából legfontosabb, legkifejezőbb premier és super plánok továbbitását.A televízió-rendező tehát nem egyszerűen csak közvetíti a színházi előadást, hanem társrendezőként szinte újat alkot. Kiemeli a lényeget, közelképekre bontja az előadást, irányítja a figyelmet, szinte vezeti a nézőt, a vágások ritmusával a színházi közvetítés sajátosan televíziós hangulatát teremti meg. A televíziós színházi közvetítések rendkívül sokat segítenek a közműveltség emelésén, nagy segítséget nyújtanak az esztétikai neveléshez, hiszen azzal szemben, hogy az ország színházainak összes nézőterén 21 ezer ember számára van hely, egy-egy jó televíziós színházi közvetítést 2—3 millió ember néz meg. Ez a tény óriási felelősséget is jelent és egyre sürgetőbben fogalmazza meg egy, a londonihoz vagy rómaihoz hasonló televíziós színház felállítását. A televízió-rendező ugyanis ma még egy-egy színházi közvetítéskor igen sok problémával találja szembe magát. (Csupán egyszeri kamerapróbára van lehetőség, a színpadi beállításokon, fényhatásokon alig lehet változtatni, a nézőtéren felállított kamerák helyhez vannak kötve, stb.) Ezek megoldását jelentené, az önálló televíziós színház, mely a képernyőn a TV nyelvén szólna a nézőkhöz. Olyan lehetőség is van, hogy meghívott közönséggel külön televíziós előadásban közvetítsenek egy-egy műsort. Ez esetben a kameráknak szabadmozgást lehet biztosítani, a fényhatásokat, hangosító berendezéseket, stb. úgy helyezhetik el, ahogy azt a televízió kívánja [17]. Az említett probléma föltétlen mielőbbi megoldást kíván, mert „a televízió milliók színháza, nagy a közönsége és éppen ezért nagy a felelőssége eszmei és esztétikai tekintetben" [18]. A televízió intim műfaj. Az aránylag kisméretű képernyőn főleg a kamara jellegű művek, a kevés szereplőt igénylő lélektani drámák hatnak. Viszont a szegedi szabadtéri játékok közvetítése evidensnek tartanánk, hogy nem lehet a televízió feladata! Ez esetben épp a látványosságot képtelen a televízió visszaadni, amely szabadtéri játék esetében a legnagyobb hatást váltja ki. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a szabadtéri játékok közvetítése úgy hat a televízióban, mint ha valamelyik ún. ,,super"-filmet próbálnák képernyőre hangszerelni. 128