Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

Az előbbi megállapítás természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a televízió is közvetítsen szabadtéri műsort. A televízió által rendezett szabadtéri műsor ugyanis igen jól hathat a képernyőn. Példa lehet erre az 1965. augusztus 28-i margitszigeti quiz-műsor. Televíziójáték Az ún. átlag televíziónéző nemigen tud különbséget tenni a képernyőn látott film, színházi közvetítés és a speciálisan televíziós műfaj: a televíziójáték között. Pedig az említettek közül a TV-játék az, mely direkte azokra a lehetőségekre épít, melyekkel speciálisan csak a televízió rendelkezik. Ebben a meglehetősen új műfajban már nemzetközi sikereket is értek el a magyar televízió művészei. Emlékezetes TV-játékaink közül a „Nő a barakban", a „Menekülés a börtönbe", az „Utak", az „Epeiosz-akció", stb. Amikor a televízió sajátos nyelvéről volt szó, említés történt arról is, hogy az új nyelv még kialakulatlan, most születik. Ugyanezt kell elmondanunk a televízióról, mint önálló művészetről, műfajról is. 1965. nyarán hét népi demokratikus ország TV-film alkotói Budapesten rendeztek konferencáit. A résztvevők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a televízió milyen sajátos kifejezési eszközökkel, lehetőségekkel rendelkezik, szemben más művészeti ágakkal. A probléma újszerűségét és kidolgozatlan voltát bizonyítja ez a tény is. Hiszen elképzelhető, hogy ha maguk az alkotók vitatják a műfaj sajátosságait, magától értetődik a TV-néző ilyen vonatkozású tájékozatlansága! Az előzőekből is természetesnek látszik, hogy amikor a továbbiakban a TV-játéknak igyekszünk specifikumaira rámutatni, korántsem tartunk igényt a teljességre! A televízió nyelvéről közöltek nyilván érvényesek a TV-játékra is, hiszen a TV-játék sokkal inkább televíziószerű, mint bármely más, a képernyőn megjelenő műsor. A TV-szerűség pedig nem más, mint: intimitás, a közelképek dominálása, az expozíció rövidsége, a drámai cselekmény koncentráltsága, a képszerűség, tömörség . . . Hogy ha a filmmel vetjük össze a televízió lényeges jegyeit, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a TV nem a látványosságra, hanem a négyszemközti, bizalmas kapcsolat kialakítására törekszik. A televízióban — mint utaltunk arra — az ember az emberrel találkozik. A díszletek és kellékek szerepe is csökken. „Csak egyetlen olyan elem van, amely minden körülmények között és mindig látszik: a színész." Az ember! [19]. Hatalmas erő rejlik a közvetlen kontaktusban, az intimitásban. A képernyőn megjelenő arc hozzánk szól, nekünk beszél, közvetlen a kapcsolat. így a néző partnerré válik, ki kritika nélkül elfogadja a „félre" mondott szót is. Számos TV-játékban a szereplők szinte kiszólnak a képernyő előtt ülőkhöz és választ várnak a feltett kérdésre, aktivizálják őket. Valóban a „művészi TV-játékok legfőbb 9 129