Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

problémái napjainkban már túljutottak az elvont viták körén és állapotán, gyakorlati feladatokká váltak ... A fiatalság és a művészetek kapcsolatában ez az adott helyzet egyre markánsabban mutat egy sajátos arányeltolódást: a hagyományos művészetek (főleg az eddig vezető szerepet játszott irodalom) mellett ifjúságunk érdeklődésének középpontjába kerültek az audio-vizuális művészetek: a film, a televízió és a rádió" [3]. Az irodalom mondhatni monopolisztikus helyet tölt be főleg középiskoláinkban, így nem véletlen, de egyenesen törvényszerű, hogy ifjúságunk irodalmi ismerete fölötte áll minden más, de főleg az ún. audio-vizuális esztétikai ismereteken. ,,Az irodalomoktatás mindenkit minimálisan 8 éven át nevel arra, hogy nemes ízlésű, önálló ítélőképességű olvasóvá váljék ... a rendszeres olvasók számával vetekszik a rendszeres mozilátogatók száma, s televízió fokozódó terjedése ... a filmművészetet épp úgy beviszi otthonunkba is (ti. a TV), mint ahogy a hajdan egy példányban kézzel írt könyvek, melyeket csak közösségi felolvasásokon lehetett meghallgatni, a könyvnyomtatás feltalálása után bekerültek az olvasni szeretők magánkönyvtáraiba . . . filmnézésre csak az egyéb fontos problémákkal zsúfolt osztályfőnöki órák néhány ellopott percét szánjuk" [4], Ifjúságunk pedig igen nagy érdeklődést tanúsít az ún. audio-vizuális művészetek iránt. Már hivatkoztunk olyan vizsgálati eredményekre, melyek szerint mind a film, mind a televízió az ifjúság soraiból verbuválja első sorban nézőit. S a fiatalok tekintélyes része épp úgy a film, mint a televízió esetében, csak nézik, de látni nem látják a műsort! A látottak megítélésében általában szubjektívek, nem elég tudatosan szemlélik a filmeket és a TV műsorokat, nem elég kritikusan válogatják meg azokat, s mindez azzal magyarázható, hogy nem ismerik eléggé a film és a televízió sajátos esztétikáját. Ebből a tényből az következik, hogy a reform szellemében munkálkodó iskoláinkban helyet kell kapni az audio-vizuális művészetre nevelésnek is, az elemző esztétikai nézőpontú oktatómunka kell, hogy általánossá váljék. A film esztétikájának megismertetése terén már lényeges fejlődés tapasztalható. Az 1962-ben kiadott általános iskolai tanterv is foglalkozik a filmoktatással. Arra ösztönzi a pedagógusokat, hogy az osztályfőnöki, ill. magyar órákon foglalkozzanak a közösen megtekintett filmek elemzésével. Ismeretes, hogy a középiskolás irodalomoktatásban is helyet kapott a film [5] is (sajnos egyelőre csak a kísérleti iskolákban), igen sok jól működő szakkörről tudunk iskoláinkban, de nagyon népszerűek a KISZ által szervezett ifjúsági filmszemináriumok, valamint a TV — NEMESKÜRTY ISTVÁN vezetésével indított — ifjúsági filmszeminárium. A TIT filmbaráti köre (előbb filmklub) is azzal a céllal szerveződött országszerte, hogy filmnézőkké, filmhez értőkké nevelje tagságát... Meg kell jegyeznünk, hogy ezek komoly eredmények már, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az óriási létszámú általános 117