Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

tozva, ezek szerint az is elegendő lenne, ha a televíziónéző ezen ismeretek birtokában volna. A felvetődő kérdésekre, említett véleményekre egyszerű a válasz megfogalmazása, hiszen szemünk láttán napról napra formálódik a televízió sajátos nyelve, kifejezésmódja, esztétikája. Ügy ahogy annak idején a film formanyelve alakult. Mondhatni, mi magunk vagyunk a művelői a televízió nyelvének, mely lényegében nem más, mint az előtte létrejött művészetek sajátos nyelvének szintézise. Mivel a különböző — már az iskoláskortól ismert — művészetek nyelvi elemeinek alkalmazása fedezhető fel a televízióban, így sokakban azt a gondolatot ébreszti, hogy a TV-nek nincs sajátos nyelve, ill. a televízió értéséhez, élvezéséhez nincs szükség újabb ismeretekre. Ismét más problémát jelent annak felismerése, hogy a TV, jóllehet a művészetek közvetítő eszköze is (persze nemcsak az, hisz egyéb funkciója is van a televíziónak, ugyanakkor a televíziójáték sajátosan TV művészet, mely egyedi jegyeket visel magán), de meg kell jegyezni, hogy a televízióban a különböző művészi produkciók is sajátosan jelennek meg. Film- és televíziós oktatás iskoláinkban A probléma bonyolultságát jelzi az a tény, hogy a, nézők, de méginkább ifjúságunk általános műveltsége a vizuális művészetek vonatkozásában meglehetősen hiányos. Egyet kell értenünk DR. HALÁSZ LÁSZLÓ-val, ki tanulmányában a televízió esztétikájával foglalkozva többek között a következőket írja: ,,A film és a televízió minden eddig ismert kulturális jelenségnél hatékonyabban épül be a felnőttek és fiatalok életébe. S éppen e bámulatos tömeghatású művészet értését és élvezését tanulmányozzuk és tanítjuk a legkevésbé" [1]. Erre nap mint nap számos példával szolgálhat az iskolai élet, de erre vallanak az 1962-ben készített érettségi dolgozatok is, melyeknek azt a kérdést kellett megvizsgálni, hogy milyen szerepe van a művészi élmény felkeltésében a filmnek, a rádiónak és a televíziónak [2]. Ezek a dolgozatok is azt igazolták, hogy szinte kizárólagosan irodalomesztétikai tájékozottsága van az érettségizőknek. Még a filmalkotásokat is mintegy irodalmi alkotásnak tekintik. Erre nemcsak az említett dolgozatok szolgálnak példaként, de példák lehetnek az iskolai filmelemzések is, melyek általában tartalmi vonatkozásúak, irodalmi ízűek, de mondhatni közel sem olyan mélyek, mint az irodalmi elemzések! Hiszen az irodalmi művek elemzésének alapvető kritériuma: a tartalom és forma egységében való vizsgálódás! Bár az kétségtelen, hogy az érettségizők irodalmi tájékozottsága, irodalomesztétikai kulturáltsága fejlődést mutat, de ugyanakkor látni kell azt is, hogy az irodalomtanítás nem pótolja, nem is pótolhatja a mindenoldalú — de legalábbis sokoldalú — esztétikai nevelést. „A kommunista ember nevelésének, a szocialista pedagógiának 116