Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

A megfigyelés és a tanulók cselekvése Az elemző munka és az elemző munkát kísérő beszéd komoly tudatmunka. A hozzá nem szokott elme idegenkedik tőle. Ez az idegenkedés éppen ezért nem tekinthető minden esetben „egyesekkel" vele született fogyatékosság „sajnálatos" következményének. Sokkal inkább természetes jelenségnek. Különösen napjainkban. A gyermeket rengeteg bonyolult benyomás éri. Hogy mást ne említsünk, — a rádióban és a televízióban nagyon sokat hall, lát és természetesen tanul is. Ez a tanulás azonban túlnyomóan az ismeretekhez való igen könnyű eljutást jelenti, amely nem hozza magával egyben és majgától azok alaposabb feldolgozását is. Az ismeretek ilyen felhalmozódása bizonyos tekintetben tájékozottabbá teszi a gyermeket, de nem neveli minden további nélkül elmélyülésre, kitartó vizsgálódásra, a jelenségek alapos elemzésére. S mivel nem szokott hozzá a tanuló, sőt mivel bizonyos tekintetben — a mások által feldolgozott és a készen kapott sok-sok ismeret következtében — elszokott tőle, meglepően nehéznek tűnik számára az önálló megoldáshoz vezető értelmi koncentráltság és erőfeszítés. Viszont mind gazdasági, mind pedig társadalmi szempontból bonyolultabbá váló életünk azt kívánja az új generációtól, hogy gondolkodásában és egész emberi életében fejlettebb, tudatosabb, s minden tekintetben elmélyültebb legyen. Ennek a társadalmi követelménynek pedig csakis akkor tud megfelelni, ha legalább az iskola gondos vizsgálódásra és a tények felelőségteljes mérlegelésére neveli. A gyermek nem is idegenkedik túlzottan az ilyen természetű feladatoktól, ha az oktatás megfelelően egyengeti a hozzá vezető utat. Ennek az egyengetésnek igen hatásos eszköze a cselekvés. Helyesebben: az elemző munkának a cselekvéssel való összekapcsolása. Nagy könnyebbséget jelent a gyermek számára megfigyelése fejlesztésében az, ha az elvégzendő gondolkodási műveletet cselekvéssel is kísérheti. A cselekvés ugyanis igen hatásosan küszöbölheti ki a gondolkodás és a beszéd szétválásának veszélyét. A cselekvés hozzájárulhat ahhoz, hogy a beszéd a gondolkodásnak valóban formája legyen. A gyermek — mint tudjuk — megtanulhatja a gondolkodási művelet beszédformáját a gondolkodás megfelelő tevékenysége nélkül is. Követheti a logikai mozzanatokat felületesen, pontosan megfogalmazott beszéd nélkül is. Az ilyen teljesítményekbe fektetett energia azonban igen kevés haszonnal jár a jelenségek mélyebb megismeréséhez szükséges tájékozódás kifejlődése szempontjából. A cselekvés kevésbé tűri a kihagyást. Egy-egy mozzanat kiesése vagy felületes elvégzése azonnal megmutatkozik. — Sokszor azzal a parancsoló kényszerűséggel tükröződik, hogy kezdjük újra, vagy legalább is egy lépést javítsunk ki, mert különben nem lehet sikeresen továbbhaladni a folyamat mozzanatsoraiban. A cselekvés tehát fokozottabban készteti, a hiba nyilvánvalóvá tételével pedig segíti a tanulót abban, hogy pontosabban kövesse a logikai mozzanatokhoz 112