Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

illeszkedő cselekvésmozzanatokat. Ugyanakkor a tanulóban ez a késztetődés beszéd formájában zajlik le. Megállapítja, hogy mit hagyott ki, mit kell pótolni, esetleg újra elvégezni. Az elemzést kísérő cselekvés megkönnyíti és biztosabbá teszi a megértést. Ez nem lehet kétséges. A tudat történeti fejlődéséből következően a gyermek értelmi és erkölcsi fejlődéséhez természetszerűleg hozzátartozik a cselekvés: az intellektuális és a manuális egyaránt. Az is nyilvánvaló, hogy minél alacsonyabb fokon vagyunk, annál kötöttebben, szinte szószerint kell alkalmazkodnunk a természetes fejlődés eme feltételéhez. De nem haladhatunk annyira előre, hogy bármikor is szétválaszthatnánk az intellektuális tevékenységet a manuálistól. Mindezt senki sem tagadja, legalábbis nem tagadhatja. A gyakorlatban mégis azt tapasztalhatjuk, hogy az oktatásban nem érvényesül megfelelő mértékben a tanulók cselekedtetése. Az óralátogatások megfigyelt ilyenirányú törekvések mögött nem érzünk elégséges meggyőződést. S az eredmény, amelyet a cselekedtetésbe fektetett teljesítménytől várhatnánk, nem mutatkozik kielégítőnek. A problémát a magánbeszélgetések alkalmával elhangzott megnyilatkozások alapján úgy is megfogalmazhatnánk, hogy olykorolykor megadják a pedagógiának is, ami a pedagógiáé, és „cselekedtetnek"; máskor — talán gyakrabban — mellőzik a cselekedtetést, hogy „eleget tegyenek a követelményeknek"; más szóval: nem cselekedtetnek, hogy „tudjanak is a gyerekek". Az egyik nevelő azt kb. így fogalmazta meg: „A sok babrálás elveszi a komoly munkától az időt". Kétségtelen, rengeteg idő mehet veszendőbe, ha a cselektetést ,.a cselektetésért" végezzük. Ha azért iktatunk az oktatásba cselekedtetést, hogy az óra korszerű színt kapjon. Találkozhatunk olyan helyzetekkel is, amikor nagy igyekezettel iparkodik a tanító „az aktivitás" szellemében és úgy véli, hogy jól is csinálja. A tanulók bizonytalanságát annak tudja be, hogy még kevésszer végezték el a tanulók a cselekvést. Mind a két esetben a cselekvés és a cselekedtetés helytelen értelmezése és alkalmazása az oka az eredménytelenségnek. Hiába cselekedtetünk (rakosgattatunk, iratunk), ha a cselekvést nem kíséri a gondolkodás és a beszéd. Különben valóban csak „babrálásról", vagy esetleg mechanikus és játékos manipulációról beszélhetünk. Az egyik számtanórán az első osztályban többek közt a következőket figyeltük meg. A tanító a tizes-átlépéses összeadást ismertette a 7-hez adunk első esetével: 7 -j- 4 = 11. Az eljárást így szemléltette a táblán a tanító: O O O O • O • 7 + 4 = 11. o o • • Megállapították, hogy 7-hez adnak, 4-et adnak a 7-hez. Majd 113