Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

b) De különbözik is a jelentésük, mert Pista felnéz, Béla lenéz, Karcsi pedig kinéz. Az igekötőket hangsúlyozottabban mondják a tanulók. Ha maguktól nem így mondanák, a nevelő szorgalmazza. c) A nevelő összegezi az eddigi megállapításokat: tehát meg is marad valami a jelentésből, és hozzá is jön valami a jelentéshez. Mi az ami megmarad? Mi az ami hozzájön? Változik tehát a jelentés vagy nem? Ezután egy kis csend következik, majd a nevelő közli azt a szót, amely alkalmasan jelzi ezt a nem teljes változást. d) Változik is, meg nem is. Ügy mondjuk, gyerekek, hogy módosul az ige jelentése. Hogyan mondjuk? Mit csinálnak tehát az igekötők az ige jelentésével? — Miért nem mondhatjuk azt sem, hogy megváltoztatják, és azt sem hogy nem változtatják meg az ige jelentését? — Azért nem mondhatjuk hogy megváltoztatják, mert nem változtatják meg egészen. — Azért nem mondhatjuk hogy nem változtatják meg, mert egy kicsit megvlátoztatják. — Mert nem egészen változtatják meg, hanem csak egy kicsit. — Mert egy kicsit más jelentésű lesz az ige, de nem egészen. e) Hogyan mondjuk tehát, mit csinálnak az igekötők az ige jelentésével? Mind a három tanítási óra további menete megegyezhet egymással. Nem lehet kétséges azonban, hogy minden további oktatási tevékenység melyik osztályban lesz gazdaságosabb, eredményesebb és hasznosabb a tanulók ismeretbeli fejlődése szempontjából. Mind a három osztályban kereshetnek a tanulók igekötős igéket, és megállapíthatják, hogy egy-egy igekötős igében mi az igekötő. A későbbi órákon figyelgethetik az igekötők helyét és tanulgathatják az egyes esetekre vonatkozó helyesírási szabályokat. A keresések és megállapítások azonban, valamint az újabb észrevételek és szabályok nem fognak egyforma síkon mozogni mind a három osztályban. A további keresések és megállapítások biztos alapját ugyanis csak a c) osztály tanulói építhették ki magukban. A másik két osztály tanulói az új nyelvtényekhez kapcsolódó friss benyomások alapján és ezeknek az új feladatokhoz fűződő analógiás vonatkozásai révén szintén fognak tudni mondani (keresni) igekötős igéket, s velük kapcsolatban egyet s mást helyesen is megállapíthatnak. Ezek a keresések és megállapítások azonban nem járulhatnak hozzá a tényleges fogalmi jelentés megszilárdításához és elmélyítéséhez, mert ilyen az a) és b) osztály tanulóinak tudatában nincs, illetve nem épült ki. Márpedig egy-egy tárgyra és jelenségre vagy azok csoportjára vonatkozó minden további ismeret akkor értékes és biztosan alkalmazható, ha új vonásaikkal teljesebbé és mélyebbé teszik a fogalmi jelentést. 104