Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

tottság gyengeségének tulajdoníthatók. A tanulóknak nem vált sajátjukká a jelentés utáni mélyebb kutatás, amely nélkül pedig igazi nyelvtani ismeret nincs. A fontolgatásos megfigyelésmód ezekszerint nem mondható alapvető és általános vonásnak a tanulói feladatmegoldásokban. Az ilyen vizsgálódás nem igazi kenyere és fegyvere még az érettségi előtt álló tanulóknak sem, legalább is általánosan nem. Amikor éppen erre volna szükség az alkalmazást jelentő feladatmegoldásokban, gondosabb megfontolás nélkül döntenek és indokolnak, illetve magyarázkodnak. A külsőleges tanulói vizsgálódást, mint kezdetleges tanulói szemléletmódot az oktatás bizonyos szakaszaiban természetesnek kell tekintenünk. De nem mondhatjuk természetesnek a külsőleges szemléletmód megmerevedését vagy akár igen lassú fejlődését sem, különösen akkor nem, ha a szemléletmód fejlődését az oktatás eredménye szempontjából mérlegeljük. A probléma további boncolgatását egy tanítási egység megfigyelési munkájának bemutatásával folytatjuk. Az igekötő fogalma a tanítási egység. A tanítás a tanulók vizsgálódási módjának fejlődése és fejlesztése szempontjából igen sokféleképpen mehet végbe. Mi ezek közül három eljárást, három szintű megoldást ismertetünk. Az a) osztályban igék kerülnek a táblára két oszlopban. Az egyikben igekötő nélkül, a másikban igekötővel. Ezután elolvassák a tanulók a tábláról az igepárokat: néz—felnéz, megy—bemegy, száll—leszáll, stb. Megállapítják, hogy mást jelent a néz és mást jelent a felnéz. Körülbelül egyenlő értékű a megállapítás a gyermek számára az ismeret szempontjából, akár a tanuló teszi a megállapítást, akár a tanító, akár a tanító segítségével a tanuló, mert minden esetben ez az eredménye csupán a vizsgálódásnak: Nem ugyanazt jelenti, mást jelent. A b) osztályban a nyelvtények elevenebben (a különbséget is érzékeltető módon), jelennek meg a tanulók előtt. Az egyik gyerek felnéz, a másik kinéz, a harmadik lenéz, stb. Tehát a táblán olvasható igék eltérő jelentésének megragadását a megjelenítés elősegítheti. A nyelvtényekben mutatkozó formai, külsőleges különbség és a megjelenítéssel érzékeltetett tartalmi különbség késztetheti a tanulót a mélyebb elemzés elvégzésére, továbbá a két szemlélet kedvezően segítheti is a tanulót az elemző munka közben. Ismételjük: késztetheti és segítheti, de nem biztos, hogy a tanuló el is végzi az elemzést. Még kevésbé biztos az, hogy jól végzi el az elemzést. A vizsgálódás kimerülhet most is külsőleges észrevételekben: Pista felnéz, Karcsi lenéz, Béla kinéz. Ha a tanító mellőzi a mélyebb vizsgálódásra való ösztönzést, és csak summázzák megint azt, amit „az ismeret", a megismerés érdekében tudni kell, az alkalmasabb, az ösztönzőbb bemutatási mód sem hoz létre önmagától többet a tanuló tudatában. A tanító a teljesebb, az érzékletesebb bemutatás kedvéért átírhatja színessel is az igekötőket, önmagában többet ez sem mond a jelentésbeli különbség lényegéről. 102