Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

2. Az előző álláspont kontrasztjaként vannak olyan művek, melyek csak a XVI—XVII. századi korai utópistákkal (főleg Morus Tamással) foglalkoznak. (Pl. VOGELHUBER, REISNER, - Magyarországon LUBRICH Ágost, FINÁCZY Ernő). 3. Az előző két csoporttal szemben jóval kevesebb az olyan neveléstörténeti mű, amely az utópistákat teljesen „száműzi". (Ilyenek: P. MONROE, — szöveggyűjtemények, mint GUÉRIN—VERTEFEUILLE, WESZELY Ödön gyűjteménye stb.) 4. Elsősorban a marxista neveléstörténetre (szovjet, csehszlovák, NDK tankönyv és szöveggyűjtemény) jellemző, hogy mind a korai, mind a XIX. századi utópistáik szerepelnek bennük. Akadnak — ritkán — ilyen törekvést mutató polgári művek is (pl. az amerikai H. G. GOOD műve). — Az, említett tények, adatok is bizonyítják, hogy a marxista neveléstörténet nagyobb figyelmet szentel az utópista pedagógiai gondolatoknak, mint a polgári neveléstörténészek többsége. — Érdemes azonban továibbmenően azt is tekintetbevenni, hogy a neveléstörténeti feldolgozások mit és hogyan emelnek ki az egyes utópista pedagógiai gondolkodóknál. Ezúttal hosszabb elemzés helyett csupán illusztrálásul hozunk fel néhány jellemző mozzanatot. A korai utópisták sorában több polgári szerző tesz említést ANDREAE-ről, akinél legkifejezettebb a vallásos színezet — demokratikus követelésekkel és a gyérmék iránti humanista beállítottsággal karöltve. — CAMPANELLA-ról aránylag kevesen írnak, szenvedélyes racionalizmusát, az aprólékosságig következetes kollektivizmusát (a család iránti negatív állásfoglalással együtt) több neveléstörténeti munka kiemeli. A polgári szerzők többségénél teljesen, vagy nagymértékben hiányzik azonban ezeknél az utópistáknál — és a továbbiaknál is — a társadalmi érdekek, meghatározottság, a politikai célzat határozott kidomborítása. Talán leginkább foglalkoznak a neveléstörténeti kiadványok MORUS Tamás ,,Utópiá"-jával. Többnyire érintik államszervezési, politikai koncepcióját, magántulajdon-ellenességét is, valamint azt. hogy rendszerében a fizikai és szellemi munka egyaránt hangsúlyt kap. Mindezek indokolt kiemelések, — hiányos azonban a polgári neveléstörténeti művekben a munkára nevelés társadalmi funkciójának és összetevőinek, problématörténeti helyzetének elemzése. A következőkben illusztráló példaképp azt mutatjuk be, hogyan ismerteti, értékeli Morus pedagógiáját a XX. század ismert konzervatív magyar neveléstörténésze, FINÁCZY Ernő. Fináczy Ernő 5 kötetes egyetemes neveléstörténetében — a XIX. századi neveléselméletekről szóló művében — nem tesz említést az utópista szocialistákról, és az utópisták közül csupán Morus Tamással foglalkozik részletesebben. (,,A renaissance-kori nevelés története", Bp. 1919-ben Hornyánszky Viktor kiadásában megjelent könyvében csupán egyhelyütt tesz említést Campanella Napállamáról, egyéb utópista államregényekről és utal az ezeket feldolgozó PR YS, J.: „Der Staats8