Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

roman des 16. und 17. — Jahrhunderts und sein Erziehungsideal", Würzburg, 1918. c. művére, id. műve 152. oldalán.) Morus Tamás Utópiájáról — a tartalom vázlatos ismertetése után — Fináczy a következő főbb pedagógiai megjegvzéseket teszi: (i. m. 150— 153. 1.) 1. Morus Tamás „társadalmi elmélete telve van Platón tanulmányozásából nyert ösztönzésekkel". 2. Sajátos vonásként emeli ki az Utópiában, hogy abban „az újabbkori viszonyokra alkalmazott társadalmi nevelés gondolata" szerepel; Fináczy szerint Morus elmélete nem olyan merev és kizárólagos, mint Platon-é. Szerinte a kereszténység hatásának tulajdonítható, hogy „utópia állama a családi életet el nem törli, sőt bizonyos patriarchális szellemmel tölti meg" ós a társadalmi egyenlőség, egyenjogúság híve. 3. Morus jelentős szerepet szánt a „kéz munkájának", a fizikai munkának. „Mily messze esik ez az egyetemes álláspont a hellének sajátos felfogásától, a Platónétól is, nem kell bizonyítani. Minden kézimunka a görögök szemében banausia, szabad emberhez nem méltó. Morus megszenteli a kéz munkáját, ethikai erővel ruházza fel, amikor az összesség boldogságának elengedhetetlen feltételévé teszi. A kézi munka nevelő értékének ez az általánosítása előzmény nélkül való, egészen új gondolat, rendkívüli és merész, elméleti és gyakorlati következményeiben beláthatatlan. Pedagógiai vonatkozásait tekintve, ma a munkaiskola jelszavában ismerünk rá valami hasonló eszmemenetre, azzal a különbséggel, hogy e mozgalom hívei nem annyira az őstermelő, mint inkább az ipari munkára gondolnak" — írja Fináczy. 4. Jelentős elvnek tartja továbbá Fináczy Morusnál a „szabad tanítás és szabad tanulás" elvét. 5. Végül rámutat az Utópia vallásos nevelésére, mely szerinte „alapjában keresztény". Ez az ismertetés és kritika számos objektív, elfogadható elemet is tartalmaz és a polgári pozitivista neveléstörténettel halad egy vágányon : elismeri a közösségi nevelés, a fizikai munka jelentőségét, a tanítás és tanulás szabadságának követelését. A Platánnal való hasonlítás azonban formális, kidolgozatlan marad: a szerző nem magyarázza meg. miért és pontosabban mennyiben nyúlik vissza Platónra, az összehasonlítás mélyebb társadalmi és pedagógiai gyökereinek feltárása pedig teljesen hiányzik. Ez is a formalisztikus, pozitivista neveléstörténet ismert vonása. Van azonban egy pont, amelyben Fináczy határozott konzervativizmusa, vallásos-idealista világnézeti értékelése határozottan hangot kap. Ez a pont a kereszténységnek, mint pozitív értékelési alapnak és mint magyarázó elvnek alkalmazása az Utópiával kapcsolatban. Fináczy nem a valóságos adatok mérlegelése, hanem konzervatív-vallásos világnézete sugallatára vallotta, hogy a platóni merevség feloldása, 9