Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

Mellőzzük ezúttal a különféle idealista meghatározásokat, a polgári neveléstörténet koncepcióit, és vegyük szemügyre, hogyan határozza meg a marxista neveléstörténet tárgyát a legújabb szovjet neveléstörténet ^tankönyv? A KONSZTANTYINOV—MEDINSZKIJ—SABAJEVA által írt tankönyv 1959-es kiadása szerint („Isztorija Pedagogiki" II. kiadás. Gosz. Ucs. Ped. Izd. Min. Proszv. R. Sz. F. Sz. R., Moszkva, 1959. - 3. old.) a marxista neveléstörténet az iskolai és iskolánkívüli oktató-nevelőmunka fejlődését tárja fel. Ezzel együtt kutatási területéhez tartozik az intézmények, a pedagógiai eszmék, elgondolások és a neveléstudomány alakulásának feltárása is a történelmi materializmus alapján. A neveléstörténet tárgya még határozottabban kibontakozik, ha tekintetbe vesszük a kutatás forrásait is. (Ilyen, jelentősebb források: a pedagógiai gyakorlatot közvetlenül tükröző tárgyi emlékek és írásos dokumentumok, levéltári anyag; tankönyvek, segédkönyvek, pedagógusok és tanulók feljegyzései, munkái; folvóiratok, pedagógiai tárgyú publikációk.) — Hangsúlyozza továbbá az említett tankönyv, hogy a neveléstörténet szorosan kapcsolatos a művelődés történetével, a technika, a tudományok és művészetek történetével is. Témánk szempontjából nem szükséges tovább részletesen bemutatnunk a neveléstörténet tárgyára, forrásaira vonatkozó álláspontot, mert az említett részlet általánosan elterjedt koncepció a marxista neveléstörténeti művekben. Annyi mindenesetre feltétlenül következik az ismertetett álláspontból, hogy a nevelési utópiák (— ha ezeket külön, kifejezetten nem is említik —) implicite szükségszerűen beletartoznak a neveléstörténet kutatási területébe. A nevelési utópiák ugyanis — lényegében a távolabbi nevelést érintő tervek, elképzelések (melyek esetleg különböző mértékben látszanak reálisaknak) — de mindenképpen beletartoznak a „neveléssel kapcsolatos elvek, elméletek" fogalmi körébe. A nevelési utópiák jellemzők korukra, meghatározott társadalmi érdekekre, szerzőjük koncepciójára — ennyiben a neveléstörténeti kritika számára tanulságos anyagot szolgáltatnak. — Továbbmenően azt a kérdést érdemes vizsgálnunk, hogy a neveléstörténeti művek milyen mértékben foglalkoznak a nevelési utópiákkal. Ha futólagos szemlét tartunk néhány ismert nyugati és marxista neveléstörténeti tankönyv, kézikönyv, szöveggyűjtemény bevonásával, szembetűnő különbségek vannak abban, hogy milyen mértékben és hogyan foglalkoznak az utópisták pedagógiai gondolataival. Aszerint, hogy milyen mértékben foglalkoznak az utópista pedagógiai gondolatokkal, a neveléstörténeti kiadványoknak négy csoportját lehet megkülönböztetni : 1. A művek egy számottevő csoportja — többségében modern amerikai és német kiadványok — csupán a XIX. századi utópistákkal (leginkább Owen-nal) foglalkoznak. Ide sorolandó BRUBACHER, ATKINSON—

MALETKA, MEYER, WODEHOUSE, DRIESCH—

ESTERHUES, CASTLE, BOYD műve. (Lásd a Tájékoztató irodalomban.) 7