Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Módszertani alapvetés az orosz igeaspektusok lényegének és funkciójának tanításához

Deti vybirali knigi. Tak oni pokiipali podarki dija roditelej" a beszélő számára a cselekvés körülhatároltsága és zártsága és ezzel együtt a befejezettsége vagy eredménye nem fontos. A beszélő azt akarja kifejezni, hogy a kereskedő a könyvek mutogatásával foglalkozott, hogy a gyerekek könyveket keresgéltek, hogy megajándékozzák velük szüleiket. Ez igék alkalmazása által a beszélő az egyes cselekvések lefolyására irányítja figyelmünket; ezzel szemben körülhatároltságukról, eredményükről, befejezettségükről nem tudunk meg semmit. Ezért hívjuk ezeket az igéket „befejezetlen" vagy „folyamatos" [14] igéknek. Mivel az orosz igék megmutatják, hogy a beszélő hogyan szemlél, illetve akarja, hogy szemléljenek egy cselekvést, szokás az igék „szemléletmódjáról" vagy idegen szóval az igék aspektusáról (oroszul: vidjéről) beszélni. Ha tehát a beszélő a hallgatója figyelmét a cselekvés körülhatároltságára, legtöbbször befejezettségére vagy eredményére akarja irányítani, kénytelen az ige befejezett aspektusát használni. Ha ellenben hallgatója figyelmét a cselekvés lefolyására akarja irányítani, akkor kénytelen az ige folyamatos aspektusát használni. Ehhez természetesen fontos tudni azt, hogy az egyes igepárok melyik alakja a befejezett és melyik a folyamatos aspektusú. Az indukciós bázis mondatai tehát arra valók, hogy segítségükkel megtegyék tanulóink a döntő lépést az aspektusok bevezetésében, hogy megtudják: az aspektusok alkalmazásával egy sajátos szemléletmód jut nyelvi úton kifejezésre, amelyhez teljesen hasonló eszközök a magyar nyelvnek nem mindig állnak rendelkezésére. Itt kitérhetünk röviden arra, hogy mennyiben aspektus jelentések hordozói néha a magyar igekötők is. Az aspektusok tanításának kezdő időszakában az egymástól csak aspektusokban különböző, különben azonos szövegű mondatok azt a célt szolgálják, hogy a tanuló lássa, az adott esetben csakis a szemléletmódtól függ az egyes aspektusok használata, ezért a tanításnak ezen a fokán az olyan differenciáló határozó szavak bevezetéséről mint casto, vdrug stb. még lemondhatunk. Az egyes párhuzamos mondatok jelentésének megkülönböztetésénél tehát kizárólag az egyik vagy másik aspektus használata a döntő, és ettől az elvtől nem kell eltérnünk akkor, amikor önállóan állítunk össze példákat az aspektusok lényegét megismertető első órák anyagához. Ha a folyamatos igékkel kapcsolatban bevezetnénk a casto, inogda, kazdyj den

' stb. határozószavak, a befejezett igékkel kapcsolatban pedig a vdrug, v koncé koncov, odin raz határozószók alkalmazását, ezzel csak azt érnénk el, hogy e határozószókkal. amelyek különben később, különösen a gyakorló órákon alkalmasak lesznek arra, hogy kidomborítsák az aspektusviszonyokat és megkönnyítsék tanulóinknak az aspektusok használatát, elterelnénk figyelmüket az aspektusok lényegéről, és ezért nem ajánlatos belevonni azokat az alapvető indukciós bázisba. Még nagyobb jelentőségű az a követelmény, hogy az indukciós szövegben feltétlenül múlt időben álljon mindkét aspektus. Ezzel elejét vehetjük annak a hamis végkövetkezetetésnek, amely a tanulóknál 5* 67