Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Módszertani alapvetés az orosz igeaspektusok lényegének és funkciójának tanításához

eljuthatnak az aspektusok lényegének és fő funkcióinak a megértéséhez. Az első magyarázat órájának elején felhívjuk tanulóink figyelmét arra, hogy most az orosz ige egy fontos sajátosságával fogunk foglalkozni, amelyet nagyon jól kell ismernünk, hogy helyesen megértessük magunkat a szovjet emberekkel. Mindenekelőtt emlékezetükbe idézzük azokat az igepárokat, amelyekkel tanulmányaik folyamán már eddig is megismerkedtek, és ezzel már exponáltuk is az óra problémáját, hiszen felmerült a kérdés, mi célból vannak az oroszban kétalakú igék, ún. ige- vagy aspektuspárok. Véleményünk szerint legjobb, ha olyan példamondatokból indulunk ki, amelyekben a szembeállított mondatokat csupán az aspektus különbözteti meg egymástól: rabocije vypolnjali plan — rabocije vypolnili plan; my provodili leto prekrasno — my proveli leto prekrasno; vesna nastupála — vesna nastupila; v etot zal nikogo ne puskali — v etot zal nikogo ne pustili. Felolvassuk tanulóinknak e mondatokat a tábláról, majd lefordíttatjuk velük és rávezetjük őket arra, hogy bár a magyarban a szembeállított mondatok fordítása ugyanaz, az orosz mégis két különböző igét használ a szóban forgó cselekvés kifejezésére. Következésképpen az igéknek ez a választéka az oroszban valamely olyan kiegészítő jelentést kell hogy kifejezzen, amellyel a magyar igék nem vagy legalábbis nem mindig rendelkeznek. Most vetjük fel tehát azt a problémát, hogy milyen feladatokat kell betöltenie az igék párosságának az oroszban és hogy az egyik vagy másik ige használata milyen sajátos értelmet kölcsönözhet a szóban forgó mondatnak. Amíg mostanáig az órát a párbeszédes forma jellemezhette, a továbbiakban, amikor az aspektusok lényegével és alapfunkciójával akarjuk megismertetni tanulóinkat, a tanárnak mint magyarázó személynek kell szükségszerűen előtérbe nyomulnia, mivel az a körülmény, hogy a magyarban nincs meg úgy az aspektus-kategória, mint az oroszban, nem teszi lehetővé, hogy a tanulók önállóan helyes következtetésekre j uss anak. E dolgozatunk elején közölt példamondatainkból (indukciós bázisunkból) kiindulva a következő magyarázatot kell adnunk tanulóinknak: A beszélő a két ige segítségével ugyanarról a cselekvésről úgyszólván két különböző képet vetít elénk. E mondatokból: „Prodavec pokazal Tamare i Antonu knigi. Deti vybrali knigi. Tak oni kupili podarki dija roditelej" mintegy olyan képet kapunk, hogy mi a cselekvések fölött, illetve azokon kívül állunk, ezért átfogjuk azokat elejüktől végig, és következésképpen tudjuk azt is, hogy milyen eredményekre vezettek. A cselekvés körülhatároltan, zárt egészként áll előttünk. Tudjuk tehát, hogy a kereskedő a gyerekeket érdeklő összes könyveket megmutatta nekik, hogy a gyerekek megtalálták a kívánt könyveket, és megvették az ajándékokat. Mivel pedig ezek az igék legtöbbször a cselekvés befejezettségére is rámutatnak, ezért „befejezett" [13] igéknek nevezzük őket. E mondatokban: „Prodavec pokazyval Tamare i Antonu knigi. 66