Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Módszertani alapvetés az orosz igeaspektusok lényegének és funkciójának tanításához

tük, 'hogy az aspektusok használatának elsajátítása az orosz nyelven való kifogástalan érintkezés szempontjából feltétlenül szükséges. Ami mármost az aspektushasználat állítólagos szubjektivitását illeti, következetesen különbséget kell tennünk egyrészt a beszélőnek a reális cselekvésre vonatkozó nézőpontja és ezzel együtt a gondolat megválasztása, másrészt e gondolat kifejezését megvalósító nyelvi eszköz megválasztása között. E két mondatnak pl.: „Ja vcera pisai pis'mo" és „Ja vcera napisal pis'mo" ugyanaz az objektív tény képezheti alapját, azaz, hogy a levélírás tevékenységét műveltem és közben elkészítettem egy levelet. Ha azonban én a hallgatóm figyelmét a cselekvésem módjára akarom irányítani, mert az adott pillanatban részemre az a fontos, hogy ő megtudja: írással, nem pedig olvasással vagy más valamivel voltam elfoglalva, akkor az ige folyamatos aspektusát kell használnom. Ellenben ha a beszédpartnerem figyelmét arra a tényre akarom irányítani, hogy miután egy bizonyos ideig írtam, elkészült egy levél, akkor benne csakis az ige befejezett aspektusának használata esetén alakulhat ki ilyen képzet. Az, tehát, amit a beszélő szabadon választhat meg, mint láttuk, az az ő nézőpontja és ezzel együtt közlésének a tartalma. Ha azonban a beszélő már egy bizonyos nézőpontot elfoglalt és így közlésének tartalmát meghatározta, akkor a nyelvi alakra vonatkozóan nincs már többé választása: most már a két aspektus közül csak az egyiket választhatja. Szubjektív feltételektől tehát csak az függ, ami még nem öltött nyelvi formát — a gondolat; ennek a gondolatnak a nyelvi kifejezését azonban az aspektus objektív törvényszerűséggel valósítja meg. Sőt: az orosz nyelv és az orosz szemléletmód, gondolkodásmód még" további gátakat is vet a szubjektivitásnak: hiába szemléli a beszélő lefolyásában a mozzanatos cselekvést, nem tudja oroszul kifejezni, mert az orosz nép nem szokta meg ezt a szemléletet és nem fejlesztette ki a kifejezéséhez szükséges nyelvi formát. (Az oroszban pl. a íetet'-nek nincs és nem is lehet mozzanatos alakja, de a magyarban viszont van: röppen.) Vagy más szavakkal: aszerint, hogy a beszélőnek mi a szándéka mondanivalójával, mit akar hallgatójával közölni, törvényszerűen csak az egyik vagy csak a másik aspektust veheti igénybe [12], E meggondolásokból következik, a tanításban nem annyira annak a megvilágítására kell törekednünk, hogy az oroszban aszerint, milyen nézőpontot foglalunk el egy cselekvéssel kapcsolatban, két különböző aspektussal lehet azt kifejezni, hanem inkább azt kell megértetnünk tanulóinkkal, hogy aszerint, milyen képzetet akarunk kialakítani egy cselekvésről hallgatónkban, az igét egy meghatározott aspektusban kell használnunk. Más szavakkal: az aspektusok lényegének és funkciójának megértésére vonatkozó érzéknek és az aspektushasználat képességének kialakításánál a vezető szempont mindenekelőtt az legyen, hogy milyen hatást kívánunk gyakorolni, hogy a hallgatóban — olvasóban milyen képzetet akarunk kelteni a cselekvéssel kapcsolatban. Az alábbiakban felvázolunk néhány módszertani alapelvet az aspektusok kezdeti tanításához, amelyeknek a segítségével tanulóink 5 65