Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A munkára nevelés és összefüggései

a tennivaló. — A munkaszeretet motívumai természetesen változatosak, jelentékenyen különböznek életkor, nem, iskolafaj és egyéni tulajdonságok szerint is. Az általános iskolásoknál például fontos motiváció: a mozgásvágy kielégítése (a fizikai munka „funkció-öröme"), az egyoldalú ülőfoglalkozással, tanulással szemben a változatosság érvényesülése, és a felnőttek (szülők, pedagógusok) oldaláról a gyermeket érő serkentő hatások. (Követelés, buzdítás, elismerés istb.) — De már a felső tagozatban jelentkezik másfajta motiváció is: a gyermek különféle jártasságokat szerez a fizikai munkában (otthon is, a „Gyakorlati foglalkozás" óráin is) — ezek kapcsán kialakul, fejlődik a munkavégzőképesség, problémamegoldóképesség. Ennek nyomán alakulhat ki, hogy a fizikai munka során fellépő „siker-érzelem", az erre való törekvés, a munka érdekessége szerepel motiváló tényezőként. Ez már a szoktatás, a munkaoktatás, a munkára nevelés eredménye. — A középiskolásoknál azután az említetteken kívül még feltűnik az anyagi motiváció, a pénzkeresés is. — Mikor a tanulók munkakedvét és ennek motivációját vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a negatív hatást sem, melyet egyes felnőttek felelőtlensége, laza munkafegyelme a tanulókra gyakorol. c) A munkaoktatás gyakorlatában is számos eredmény ós negatívum tapasztalható. Pedagógusaink többsége kedvvel, igyekezettel, rendszeresen tanítja a különféle munkaműveleteket, törekszik a tantervi követelmények, elérésére. Ugyanakkor viszont gyakran tapasztalható, hogy a didaktikai feladatok mellett a nevelés, az aktivizálás háttérbe szorul. Gyakran nem fejlesztik eléggé a tanulók önállóságát, gondolkodását, képzeletét, elsikkad a munka alkotó jellege. Nem aknázzák ki eléggé mélyen és tudatosan a fizikai munka jellemnevelési lehetőségeit sem. Sok esetben a pedagógusok belső meggyőződése, hogy a munkafolyamat automatikusan nevel, vagy úgy gondolják, teljesen eleget tesznek a „nevelés" követelményeinek egy-egy odavetett mondattal. Találkozhatunk azonban az ellenkező véglettel is: hosszú, a tanulók számára unalmas, nem is eléggé a feladathoz kapcsolódó fejtegetéseket hallunk a produktivitásról, takarékosságról, társadalmi tulajdon védelméről stb. a „gyakorlati foglalkozás" óráján. d) Részben a jelzett hibákkal és egyéb társadalmi problémákkal, a felnőttek negatív hatásával magyarázható, hogy sok esetben a munkára nevelésnek nincs kellő kisugárzó hatása sem a pályaválasztásra, sem a kicsinyes, szűklátókörűén anyagias, „kispolgári" életfelfogás leküzdésére. — A fizikai és szellemi munka, a termelőmunka és a gyakorlati foglalkozás nem mindig kapcsolódik eléggé szervesen egymáshoz, ami végeredményben a kétféle munka bizonyos különválasztásához, a munkára nevelés elszigeteltségéhez vezethet. 47