Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A munkára nevelés és összefüggései

ugyancsak értékesnek látszanak a szervezésbeli hibákra vonatkozó megjegyzései. Ami azt a kívánalmat illeti, hogy az V—VIII. osztályban szélesebbkörűen szerepeljenek elektromos gépek, ez részben a politechnikai képzés egészét illető, sokoldalú megfontolást igénylő javaslat, — melynek érdemébe most, a munkára nevelés erkölcsi oldaláról írván, nem bocsátkozhatunk. — Végül, a termelőmunka sürgetése és az „önkiszolgálás" kárhoztatása — a tanulók életkori fejlettségére és a reális helyzetre való tekintettel — kissé merev és nem eléggé megalapozott álláspontnak tűnik. Kezdetben ugyanis — részben a tanulók életkori fejlettsége, részben a mai termelés igen magasrendű technikai követelményei miatt — alighanem meg kell elégednünk a pusztán „önkiszolgáló" és nem-termelő munkával. Munkára nevelésünk tendenciája kétségkívül a termelő munka felé mutat, de ezt fokozatosan, sok objektív és szubjektív feltétel megléte, vagy „meghódítása" nyomán érhetjük csak el. A munka nem-termelő, önkiszolgáló jellege nem feltétlenül a „fogyasztó pszichológiájára" vezet, hiszen nevelésünk szocialista, kollektív jellege más oldalról, vonatkozásban kellőképp ellensúlyozihatja a szubjektivista „fogyasztói" mentalitást, ha egyáltalán veszélyes mértékben elharapózna, fellépne. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az, önkiszolgálásra való nevelés már kisgyermekkorban bizonyos izmok működésének koordinálását teszi lehetővé. Ez a későbbi gyakorlás, továbbfejlesztés során — transzfer útján — befolyásolja a fizikai munkakészséget és képességet. * A munkára nevelés hazai eredményeire és fogyatékosságaira vonatkozóan összefoglalásul a következőket állapíthatjuk meg: a) Iskolarendszerünkben — az 1954 óta folyó tanterv-módosítások, majd különösein az iskolareform során — jelentős lépéseket tettünk az egyoldalúan intellektuális iskola leküzdésében. Ezért napjainkban a fizikai munka kezdi elfoglalni az őt megillető helyet mind az iskolában, mind a családi nevelésben. A pedagógusok zöme helyesli a fizikai és szellemi munka harmonikus érvényesítését célzó intézkedéseket és e törekvéseink a szülők körében is általában helyesléssel találkoztak. Hiba lenne azonban sematikusan ítélkezni: itt-ott előbukkan pedagógusoknál is, szülőiknél is, a „szellemi munka" túlbecsülése a fizikai munka rovására. Másrészt, az ifjúság körében (pl. szak-középiskolákban, gimnáziumokban is) újabban tapasztalható a tanulás elhanyagolása, lebecsülése, az, hogy nem látják eléggé a kapcsolatot a korszerű tudományos műveltség és a gyakorlat, a termelőmuiika között. b) Tanulóink többsége szívesen végez erejéhez, képességeihez mért fizikai munkát. Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem minden fizikai munka egyformán kedvelt, népszerű. A fárasztó, unalmas, sikerrel nem kecsegtető munkát nem szívesen végzik a fiatalok. Gyakori jelenség, hogy fiúk nem kedvelik a „lányoknak való" munkát, a lányok viszont érdektelenek a motorszereléssel, a „fiús" munkákkal szemben. E téren, a régi, elavult hagyományok leküzdésében még sok 46