Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A munkára nevelés és összefüggései

3. Az ifjú nemzedéknek a kommunista munkaszeretet szellemében való nevelése. E könyv — a korszerűség szempontjából igen belyeselhetően — nagy súlyt helyez a munka „szellemibb" jellegére, mely műszaki haladásunk szükségszerű velejárója. Konkrét példákkal, a munkás szemszögéből is bemutatja, milyen felszabadító, jótékony hatású a munka szellemibb jellege. (Pl. Zaluckij kazánfűtő példája, i. m. 282— 287. old.) — A tanulók szemszögéből pedig nyomatékosan szól a munkafolyamat során szükséges megfigyelési, gondolkodási feladatokról, arról, hogy a munkájuk során határozott, a felnőttek, a társadalom számára jelentős — feladatot oldjanak meg. (Pl. egy terméketlen földterület termékennyé tétele.) Kétségbevonhatatlan előnye az említett kiadványnak, hogy határozottan kiemeli a munkára nevelés új, korszerű követelményeit — viszont nem foglalkozik részletesen a munkára nevelés gyakorlati kérdéseivel, nehézségeivel, összefüggéseivel. A mű jellegét, célkitűzését tekintve — minthogy címében is a kommunista nevelés alapjait hangsúlyozza — ilyenféle feladatokat csupán nagyobbterjedelmű tudományos kézikönvvek, monográfiák oldhatnak meg. A kiadvány említett pozitívumai mellett a történelmi és pedagógiai. tudományos megalapozottság terén merülhetnek fel kifogások, kritikai észrevételek — még akkor is, ha a kiadvány terjedelmét, jellegét, ebből adódó korlátait tekintetbe vesszük. Nevezetesen kifogásolható a munkára nevelés előzményeinek, történeti alapjainak elhanyagolása. Nézetem szerint, ha éppen a kommunista nevelés — ezen belül a munkára nevelés — alapjait akarjuk feltárni, legalábbis utalni kellene .arra, hogy a munkára nevelésnek megvoltak az előzményei az ún. „klaszszikus polgári pedagógiában", és az utópista szocialisták működésében. Nem helyeselhető az sem, hogy a szerzők figyelmen kivül hagyják az SZKP XIX. kongresszusának a politechnikai képzésre, munkára nevelésre vonatkozó határozatait és azt állítják, hogy a munkára nevelés fellendülése csupán az SZKP XX. kongresszusának nyomán következett volna be. Természetesen a mai helyzet szempontjából különösen kiemelkedik az SZKP XX. kongresszusa óta a munkára nevelésben is bekövetkezett fejlődés, de ez nem jelentheti azt, hogy elhallgassuk a XIX. kongresszus idevonatkozó állásfoglalását. Az említetteknél súlyosabb hiba, hogy a szerzők megkerülik a munkára nevelésre vonatkozó kultúrpolitikai intézkedések és a gyakorlat tudományos-kritikai elemzését, és ehelyett egyszerűen hivatkoznak egyes dokumentumokra, párthatározatokra, beszédekre, ezeket néhol kommentálják — de elmulasztják a munkára nevelés alakulásának, a legújabb fejlődésnek sokoldalú, szociológiai, pedagógiai stb. elemzését. — Az utóbbi évek egy másik kiadványa, SZUHOMLINSZKIJ könyve, inkább a munkára nevelés iskolai gyakorlatának tapasztalatairól szól. (V. A. Szuihomlinszkij: Munkára nevelés az iskolában. — Tankönyvkiadó, Bp. 1962.) Az előbb említett, nagymértékben elméleti 40