Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

4. Wágner ténykedése a vegyipar megteremtése érdekében „Korunk az ipar, műszorgalom, népfelvilágosítás kora" — irta a kortárs Kőváry László [20]. Ha így, a kortársak szemléletének oldaláról közelítünk Wágner Dániel munkássága felé, a legnagyobb mértékben el kell ismernünk fáradhatatlan tevékenységének hasznos voltát. Nagyon kevesen tettek abban az időben olyan sokat a saját szakmájuk iparának megteremtése érdekében, Elméleti munkásságának jelentős hányadán kívül erre fordította szervező erejének túlnyomó erejét is. 1839-ben a „Magyar Tudós Társaság" (az akadémia) egy olyan pályázatot hirdetett, amely szerint „Jelentessenek ki azon gyógy- és mű tani testek, mellyek honunkban is teremnek, vagj^ termeszthetők, 's mind a' mellett részint még ma is külföldről hozunk be, részint mind eddig kivitelre nem fordítattak.. [22 ] A pályázaton hárman vettek részt. A bíráló bizottság Wágner munkáját találta pályadíjra érdemesnek. Bugát Pál, az egyik bizottsági tag szerint ennek a munkának kimagasló értéke, hogy „a' szerző maga tette kísérletekkel és tapasztalatokkal dúsította fel". A bizottság másik tagja Frivaldszky Imre emellett azt is hangsúlyozta, hogy a pályázat a tudomány legújabb eredményeinek felhasználásával készült. A pályázat értékes voltát ma is megállapíthatjuk, hiszen az száz oldalas füzetként nyomtatásban is megjelent. [23.] Kiadták a második díjat elnyert Török József ugyancsak szépen minősített dolgozatát is [24], a két dolgozat összevetése során láthatjuk meg igazán Wágner dolgozatának kimagasló értékeit. A pályadíjnyertes munka szerzője nemcsak felsorolta hazánk ipari szempontból jelentős növényi és ásványi kincseit, hanem egyben saját vizsgálati eredményeivel támasztotta azokat alá. A pályamunka értékét, főleg mai szempontból, különösen emeli az az elemzés, amellyel az ország akkori helyzetét és azokat az okokat vizsgálta, „mellyek főleg eszközlik, hogy Magyarország természeti gazdasága nem bír a kívánt alkalmazással", s azt, hogy „honnan van. hogy... olly hátra maradunk az iparban, hogy még ollyan tárgybeli terményekért is, mellyeket itthon lábbal tapodnak, a külföldnek aranynyal fizetünk?" [23. 87.], pedig „szerencsés fekvése, kedvező éghajlati, geognosticai s földirati viszonyai által magyar hazánk a természettudományi tekintetben leggazdagabb és legboldogabb országok közé tartozik a földön" [40. 7.]. Az a válasz, amelyet Wágner a felvett kérdésekre ad, igen jellemző módon egy olyan ember gondolkodását vetíti elénk aki a kapitalizmus felemelkedése idején a haladó nézetek meggyőződéses híve volt. Minden hiba alapvető forrásának a feudális kötöttségeket tartotta: „A földbirtok szerzésének nehézsége, és legtöbb esetben lehetetlensége, valamint az ingóbirtok biztostalansága" [40. 87.] Helyesen látta, hogy fejlett mezőgazdaságról nem lehet szó, míg megmarad „a földjoghiány, mellynél fogva nálunk aránylag kevés ember birhat teljes joggal földet, tehát csak másoknak túlterhelt haszonbérlője, mely akadályára van iparunknak és termesztésünknek." 25* 387