Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

Azt is helyesen látta, hogy hazai ipar csak akkor fejlődhet, ha lesz felvevő piac, ha a nép széles köre lép a fogyasztók táborába. A nép nagyobb része még nem is jutott el — szerinte — oda, hogy a szükséget érezzen. A hazai ipar fejlődésének egyik igen lényeges tényezőjéül említette meg a vegyipar megteremtését. Igaz ugyan — mint kifejti —, hogy akkor még viszonylag igen kevés volt a fogyasztás, de még ilyen elmaradott körülmények között is igen jelentős összegeket fordított az ország drága külföldi vegyitermékek behozatalára. Javasolta, hogy részvénytársasági alapon szervezzenek olyan vállalatot, amely elindulhatna ezen az úton: „Ipar-részvény-társaság, mellybe a föld- és vagy onbirtokosok jelesebb és nagyobb számának erői egyesülnének, szilárd tapsztalt, jóakaratú emberek által vezettetve, rövid idő alatt nemcsak az országnak, hanem mindenki magán érdekét kitűnőleg előmozdítaná." Ezek a gondolatok tovább éltek Wágner Dánielben, s amikor látta, hogy az általa a pályázatban hirdetett elvek maguktól nem mennek át a gyakorlatba, maga vágott bele a szervezés munkájáéba. Amikor Kossuth Lajos az Iparegyesület segítségével igyekezett mind több és több ipari létesítményt létrehozni, 1845-ben Wágner Dániel az egyesület lapjában, a Hetilapban cikket tett közzé, amely egy ilyen részvénytársaság megalapítására konkrét javaslatokat adott [25.]. Kiindulási alapként felajánlotta saját laboratóriumát, amely több volt, mint egyszerű gyógyszertári műhely. A már 1831-ben kért, s 1834-ben megkapott engedély alapján ugyanis laboratóriuma többet termelt, mint amennyi a Váci utcai gyógyszertár saját szükséglete volt, a termelt árút azonban csak gyógyszerészeknek adhatta el. A részvényjegyzési felhívás szerint a vállalat 200 000 pft alaptőkével Pesti Technikai Vegyészeti Gyár néven alakult volna meg. Az eredeti elgondolás szerint igen korszerű üzemet állítottak volna fel, így feltétlenül biztosítva lett volna a rentabilitás is, minthogy „általánosan minden vegyészeti gyár, melly időben a' tudomány utolsó fokozata szerint alapíttatik, jutányosabb a réginél" [25. 165. oszl.] A gyár tervezett termékei a következők voltak: 1. Kénsav (minthogy ,,a' vegytani készítmények közt alig ismerünk egyet, melly olly nagyszerűleg, 's olly sokfélekép alkalmaztatik"). Ennek a segítségével állítottak volna elő borkősavat, sósavat, salétromsavat, klórt, kálium-klorátot, sztearingyertyát, foszfort, berlini kéket. A terv szerint 6000 mázsa lett volna az évi termelés, úgy akarták az üzemet megépíteni, hogy alkalomadtán ennél nagyobb mennyiség termelésére is alkalmas legyen. 2. Kálium-cianid (kéksavas hamag), illetve vérlúgsó, amely elsősorban a kékfestők számára szolgált volna alapanyagul. Ezt a részleget évi 500 mázsa termelésre tervezték. 3. Szalmiáksó. Csak annyit gyártottak volna, amennyi az előbbi gyártmány melléktermékeiből kinyerhető. 4. Szóda. Ezt az anyagot tulajdonképpen csak a természetes sziksó tisztításával állították volna elő. ,388