Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

a másodiké 5681,77 mg. Ilyen pontos mérések ma is figyelemre méltóak lennének. Ez a két adat egyben tanúskodik az eljárásai alaposságairól is. Sztöchiometrikusan utánszámítva 10 092,78 mg CaCOp-nak 5664,3 mg CaO felelne meg, az eltérés mindössze 0,3%A kalciumot ammónium-oxaláttal, a magnéziumot magnéziamixturával határozta meg. Wágner analízisadatai olyan jók voltak, hogy évek múlva is úgy hivatkoznak reá, mint amely „fölöttébb pontos". [9.] Ez abban az időben, amikor tekintélyes analitikusok adatai is olyan nagymértékben divergáltak, különösen sokat jelent. Az a füzetecske például, amely az egyik külföldi keserű vizet propagálta 1846-ban, egymás mellett közölt két olyan elemzést, amelyek közül az egyik, a hírneves Struv?, elemzése szerint nátrium-szulfát a száraz maradék 50 százalékát teszi ki, viszont Ficinius elemzése alapján 5 százalékát sem éri el. [28.] 1840-ben a horvátországi daru vári és lippiki, [5., 7.] 1843-ban a zólyomi, [19.] 1847-ben a tárcsái, [32.], 1857-ben egy új budai ásványvíz [30., 31.] vizsgálatával jelentkezett. Ezek között az utóbbi víz elemzése érdekes, amennyiben abban „cseleny"-t (mangánt) talált. A gyógyvizek elemzésével Wágner nemcsak a tudománynak akart szolgáim, hanem hazafias indítékai is voltak. Rámutatott, milyen nagy gazdasági kár származik abból, hogy a hazai ásványvizeket elhanyagolják, s ehelyett behoznak külföldi vizeket, s külföldi gyógyfürdőkbe mennek gyógyulást keresve. Ügy tartotta, hogy ennek oka elsősorban abban van, hogy „nem ismerjük az alkotó részek és hatások minőségét" [23, 84. o.J A Természettudományi Közlöny nekrológja szerint [37.] „Ásványvizeinkről" c. munkájával a M. T. Akadémia pályadíjában részesült. Ez a munka nem ismeretes, lehet ugyan, hogy arról van szó, amelyet „Magyarhon ásványforrásai" címen a M. Orv. és Term, vizsgálók 1843-as nagygyűlésén előterjesztett. [19.] Annyiban tett kortársainál többet Wágner, hogy megkísérelte az ásványvizek mesterséges előállítását. Már 1842-ben a budapesti orvosegyesület elé terjesztette egy dolgozatát. [20.] 1847-ben pedig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni gyűlésén részletesebben kidolgozott előadásával jelentkezett [33.], Az volt a meggyőződése, hogy ha sikerül megismerni a gyógyvizek pontos összetételét, akkor a víz öszszetevőinek mesterséges összekeverésével ugyanazt a gyógyhatást el lehet érni. Elismerte, hogy a „vegyészet nem merítette ki a természeti ásványvizek vegybontását, csak bebizonyította, hogy mindazt, amit a természeti vizekben kipuhatolt, a mesterségesekben pótolhatja; a vegyészet előtt még ismeretlen tárgyakról nem szólhatott" [33. 181.]. Külföldi példákra, elsősorban Struve eredményeire hivatkozva ismertette „az efféle vizek hasznát, kiemelvén kényelmességét, hogy az orvos a gyógyszer erejét és annak hatását is korlátozhatja" — ismerteti az ülés jegyzőkönyve [34.]. Al szabadságharc okozta változások után a gyógyvizekkel, sem pedig a gyógyvizek utánzásával többet már nem foglalkozott. ,386