Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A munkára nevelés és összefüggései

lyok megtartását. Pl. az őrség összeszedte a rendetlen, akasztó nélkül talált kabátokat, következetesen megkívánták ébresztőkor az ágyból való felkelést stb. [10]. E vonásokat azonban a legközvetlenebbül mégis a tervszerű nagyüzemi munka fejlesztette élő gyakorlattá. c) A munkafolyamat során fejlődik határozottan a gyermek gyakorlatiassága, tájékozódó- és szervezőképessége, leleményessége. Indokoltan hangsúlyozta Makarenko azt is, hogy e jellemvonásoknak más értéke, tartalma van a szocializmusban, mint a kapitalizmusban. A polgár számára a ,,gyakorlatiasság" elsősorban a minél nagyobb profit elérésében való ügyességet, a konkurrencia legyűrését jelentette. A szocialista társadalomban a gyakorlatiasság nem csupán technikai ügyességet, találékonyságot, technikai szemléletet foglal magában, hanem azt, hogy célszerűen fel tudjuk használni a technikát a szocialista építésben, a gazdaságosabb termelés érdekében. A gyakorlatiasság nem mások legyűrésére, hanem az egész szocialista társadalom jobb életének biztosítására irányul. A tájékozódóképesség, szervezőképesség, munka végzőképesség csak korszerű nagyüzemi termelésben, célszerű munkamegosztás és a munka nagyfokú tudatossága, kulturáltsága mellett fejlődik ki. A tájékozódóképesség kifejlődésének egyrészt feltétele a munkafolyamat differenciáltsága, másrészt, ezzel látszólag ellentétes vonásként, az integráció tudata, a kellő áttekintés is. — E vonásokat Makarenko a függőségi viszonyok bonyolult rendszerén, a demokratikus centralizmus elveinek megvalósításán keresztül igyekezett kialakítani. Nélkülözhetetlen tartozéka e vonásoknak a széleskörű technikai-természettudományi műveltség is. Mindezek megalapozzák a „problémamegoldóképességet" a munkafolyamatban. ** A munkára nevelés gyakorlatiasságához, nevelési célkitűzéséhez hozzátartozik az is, hogy a munkára nevelés helyezze reális alapokra a tanulók pályaválasztását, könnyítse meg a tanulók számára a helyes pályaválasztást. A munkára nevelésnek ezt a feladatát Makarenko mindig határozottan felismerte. A telepen arra törekedtek, hogy a „divatos" pályák választása helyett vegyék tekintetbe hajlamaikat, képességeiket. Ezért beszéltek le pl. egy jó színészi képességekkel bíró növendéket a technikusi pályáról és a közösségben valóságban arra késztették, hogy menjen a hajlamainak jobban megfelelő színészi pályára. Makarenko gyakorlatában helyesen domborodott ki a pályaválasztáskor — a helyes munkára nevelés gyümölcseként is — a két legfontosabb tényező: a társadalmi felelősségtudat, a társadalom munkaerőszükségletének tekintetbevétele, és az egyéni hajlammal, képességekkel való számvetés. (Mindezek olyan vonások, melyekre később, a munkára nevelés mai problémáinál, még visszatérünk.) * ** 37