Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

A modern szovjet és egyéb szocialista országok kalandos űrhajózási regényeiben is gyakran találkozhatunk a távoli nevelés rajzával, elképzelésével. A szovjet kritikusok véleménye, a közönségsiker szempontjából és pedagógiai elképzelései miatt is figyelemreméltó JEFRÉMOV: „Az Androméda-köd" című fantasztikus regénye. Többhelyütt is érinti az ifjúság fejlődésével, iskoláztatásával, nevelésével kapcsolatos problémákat. Igen fontos — a jelenben is megszívlelésre, kimunkálásra érdemes megállapítás a munkára nevelésről: „Az ifjúság mindig úgy kapott feladatot, hogy tekintetbe vették a fiatalok pszichológiai adottságait, a távolba törekvések okozott felelősségérzetét, egocentrizmusát." {I. m. VII. fej., 211. old.) Valóban, a munkára nevelés csak akkor le'het valóban megalapozott, a társadalom és egyúttal az egyén számára is hasznos, örömet adó, ha kellően épít a tudományosan vizsgált személyiségjegyekre, az egyéni képességekre. Ezért nem véletlen, hogy a jövő pedagógiája szempontjából Jefrémov olyan fontosnak tartja a pszichológia tudományát, — mégpedig írói fantáziája „megteremti" ennek jövőbeli, új hajtását is: az ún. „fluktuális pszichológiát", mely az emberek tudatában végbemenő tömeges történelmi változásokat tanulmányozza; vagy külön pszichológiai^szoeioilógiai^statisztikai tudományágként szerepel az ún. „feliéit ológia", mely az, emberek boldogság-öröm-szórakozáskeresését dolgozza fel az adatok tudományos elemzése alapján. Szorosan érinti továbbá a nevelést a szerzőnek egy odavetett megjegyzése az „átöröklés kibernetikájá"-ról. Eszerint a jövőben az átöröklést tervszerűbben befolyásolni, szabályozni fogják, arra törekszenek, hogy biológiailag „behangolják" a növekedést, fejlődést. (íme, bizonyos mértékig a Huxley által megrajzolt „Embergyár" gondolatai térnek itt vissza, de tudományosan árnyaltan, az angol szerző egyoldalú biologizmusától, mechanisztikus szemléletétől, pesszimizmusától mentesen — sőt éppen optimista színezettel!) A regényben egy külön fejezetben is olvashatunk a jövő társadalom iskolájáról. (IX. fejezet.) Az iskolát 4 „életkori ciklusra" osztották. A különböző életkorú gyermekek együttes nevelését ugyanis nem találták célszerűnek. Tapasztalataik szerint ez sok nehézséget okoz, ingerli a tanulót. — Az iskola elvégzésével együtt minden tanuló 5—6 hivatásban felsőfokú képesítést szerez és tetszése szerint változtathatja munkáját. A tanulmányi idő végeztével a növendékek „herkulesi hőstett" véghezvitelére vállalkoznak (— ennek őse lehetett a céhekben a „mestermű", mesterremek elkészítése —). Ennek a hosszú erőfeszítést kívánó hőstettnek kiválasztása korántsem az egyén romantikus vágyától, valami önkényes ambíciótól, vagy a felnőttek parancsától, kijelölésétől függ — hanem gondos orvosi és pszichológiai vizsgálódás alapján történik. Figyelemreméltó — mostani iskolareformunk egyik alapelvével is egybeesik — a szerzőnek az a véleménye, hogy az iskola gyorsan reagáljon a legújabb tudományos eredményekre is: „Az; iskola mindig a legújabbat adja tanítványainak s állandóan selejtezze ki a régit. Ha az új nemzedék ismétli a régi, elavult fogalmakat, akkor hogyan biztosítják a gyors előrehaladást?" Ezért tanítják majd a jövő iskolájában a 25