Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

hez kötött reflex — emlékszem, olyan volt számomra, mint ami mindennek a teteje. Pedig egyszerűen csak visszaállította a szabad akarat tanát (?). Mert, ha a reflexet lehet feltételekhez kötni, akkor elő lehet állítani ezeket a feltételeket. Megtanulni azt, hogy az, ember tisztességesen bánjon az énjével, ha már olyan sokáig gyalázatosan bánt vele — mi ez, ha nem a reflexek feltételeinek a megteremtése." Szinte nehéz jóhiszeműnek minősíteni ezt a szubjektivista, önkényes szó értelmezésen alapuló, szofista gondolatmenetet. A pavlovi szóhasználat szerint ugyanis a „feltételes reflex" ellentéte a „feltétlen reflexinek — és egyik sem valami véletlen, kiszámíthatatlan szabad akarattól függ — és nem valami idealista „szabad akarat" igazolása, hanem ellenkezőleg, a determinizmus elvének érvényesítése a pszichikumban. Ebben az esetben is — mint máskor — arról van szó, hogy Huxley nem értette, vagy nem is akarta megérteni a pavlovi fiziológia, pszichológia terminológiáját, lényeges vonásait, összefüggéseit. — Végül, nevelési koncepciójában külön helyet foglal el az a visszaemlékezés, melyet 1958-ban írt a „Szép új világ"-ról. 25 évvel az eredeti mű megjelenése után úgy kezeli annak témáját, mint a „szabadság és ellenségeinek" harcát. Szerinte a „Szép új világ" nem vesztett aktualitásából, hanem nyert, mert napjainkban a túlnépesedés és bürokratizálódás miatt egyre fokozódik a társadalmi élet és a mechanizáltság veszélye. (Huxley: „Brave new world" REVISITED. — Harper & Brothers, New York, 1958. Előszó.) Elismeri, hogy az első mesterséges Hold fellövésével új korszak kezdődött, de hozzáfűzi, hogy a Holdba való eljutás technikailag nem nagyon jelentős, a földi életen egyelőre kevéssé változtat. Ebből arra lehet következtetni, hogv Wells-féle kozmikusfantasztikus regények helyett életszerűbbnek, időszerűbbnek véli a Földön lejátszódókat. — E művében — egyértelműen szocialistaellenes célzattal — élesen állást foglal a „diktatúrák" elnyomó nevelése ellen, kifogásolja az uniformizálást, a mechanikusságot. Pozitív eszményként — liberális polgári meggyőződésének megfelelően — a szabadságra, türelemre, kölcsönös segítésre nevelést vallja. Ezeknek az eszményeknek eljövetelét, valóraváltásukat azonban — a szerző kiúttalansága, pesszimizmusa miatt — még elképzelni sem lehet (i. m. XI. fej.). Végül nemcsak reakciós, hanem szakszerűtlen, téves az a megállapítása, hogy a pavlovi kondicionálást az elnyomó, diktatórikus nevelés érdekében lehet kiválóan alkalmazni. A kondicionálás tapasztalataiból, Pavlov kutyakísérleteiből, eredményeiből nem lehet arra konkludálni, hogy „a fáradtság növeli a szuggesztivitást", sem arra, hogy a kondicionálás az elnyomó, diktatórikus nevelés eszköze. A szerző teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Pavlov kondi cionálási kísérleteit nem lehet leegyszerűsítve, sematikusan alkalmazni az emberek nevelésében, teljesen figyelmen kívül hagyja a második jelzőrendszer létét, az emberi fejlődés bonyolult társadalmi meghatározottságát (i. m. VII. fej. 75—82. old.). Az eddigi konkrét ismertetés és néhány kritikai megjegyzésünk alapján nem nehéz összefoglalóan jellemezni Huxley nevelési utópiáját. 20