Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

napig megőrzi jelentőségét a szláv nyelvtudomány számára és a to­vábbi tipológiai osztályozásoknál feltétlenül figyelembe kell venni [28]. 3.6. A rezjani szlovén dialektusok tanulmányozása révén jutott Baudouin de Courtenay arra a megállapításra, hogy a nyelvek ke­veredésének a nyelvtörténet szempontjából rendkívül fontossága van. A hagyományos XIX. századi nyelvtudomány, az újgrammatikus iskola is az alapnyelvből kiszakadó dialektus új nyelvvé való fejlődósét az alapvető szerkezet megszakítatlan és meg nem bolygatott folytatásá­nak tekintette. Ez ellen a merev szemléletmód ellen lépett fel a kazányi iskola megalapítója, amikor azt hangsúlyozta, hogy a nyelvek kevere­désének a nyelvi rendszerek kialakulásában több figyelmet kell szen­telni. A nyelvek keveredése feltételezésével a nyelvtörténet több talá­nyosnak tűnő folyamatát lehet megvilágítani, mint A. Schleicher nemzetségfája, vagy J. Schmiedt hullámelmélete segítségével (Prob­lemy jazykovogo rodstva) [29], A nyelvek összehasonlító tanulmányo­zásában, a nyelvek osztályozásánál a nyelvkeveredésre az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni. Ismeretes, hogy a nyelvkeveredés fontosságát rendkívül fontosnak tartotta az újgrammatikus tanítások ellen fellépő H. Schuchardt is, aki hasonló szavakkal érvel a nyelv­keveredés fontosságának figyelembevétele mellett: „Azok között a prob­lémák között, amelyekkel manapság a nyelvtudomány foglalkozik, nincs bizonyára egy olyan fontos sem, mint a nyelvkeveredés problé­mája" [30]. A nyelvkeveredés fontosságának hangsúlyozásával H. Schuchardt­hoz hasonlóan I. A. Baudouin de Courtenay is szembekerült az új­grammatikus tanításokkal. 3.7. Ob otnosenii russkogo pis'ma k russkomu jazyku c. művében a kazányi iskola megalapítója az írásrendszerek megalkotásával foglal­kozó tudomány elméleti alapjait vetette meg, amelynek különösen nagy szerepe van akkor, amikor írásbeliséget nélkülöző népek számára kell gazdaságos, a fonéma rendszerhez szorosan alkalmazkodó ábécét al­kotni. Baudouin de Courtenay a fonémák és az optikai megjeleníté­sükre szolgáló grafémák — mint jelölő és jelölt — közötti viszony ki­fejezésére nem elégedett meg az egyszerű leírással, hanem matematikai pontosságú modellekben ábrázolta az orosz írásrendszer sajátságait. 4.1. Áttekintve I. A. Baudouin de Courtenay munkásságát, már eddig is lehetetlen volt észre nem vennünk azt, hogy bizonyos vonat­kozásaiban nézetei hol F. de Saussure, hol H. Schuchardt megállapí­tásaival párhuzamosak. Mindkét nyelvész munkássága az újgrammati­kus tanítások elleni reakciónak tekinthető. Ilyen párhuzamok szüksé­gessé teszik azt. hogy röviden felvessük Baudouin de Courtenay elmé­leti megállapításainak az újgrammatikus tanokhoz való viszonya kér­dését. Az újgrammatikus alapokból kiinduló tudós ugyanis idők múl­tán több kérdésben szembehelyezkedett az újgrammatikusokkal. L. V. Söerba [31] a következőkben látja a különbséget az újgram­matikusok és Baudouin de Courtenay között: a statikus nyelvszemlélet, a leíró nyelvtan rendkívüli fontosságának hangsúlyozásában, az alap­nyelvi rekonstrukcióhoz való több, mint szkeptikus viszonyban, a mes­178

Next

/
Thumbnails
Contents