Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

mány szempontjából Baudouin de Courtenay-nek a szótöveknek a végződések javára történő lerövidüléséről alkotott tanítása. A szótöveknek a végződés rovására történő lerövidülésének elméletét már 1870-ben felfedezte, részletes kifejtésére azonban csak 1902-ben került sor, bár röviden érintette már 1876-ban A. Leskien ószláv nyelvtanáról írt recenziójában. A hagyományos indogermánisztika a töveket változhatatlannak tartotta. Baudouin de Courtenay, aki a nyelvben állandó mozgást, változást látott, bebizonyította, hogy a tövek az alapvető ősszláv hangfejlődési tendenciák: a szó tagharmónia és a nyíltszótagúság hatására megváltoznak: a tövek utolsó eleme elvesztve előző jelentését az eredeti végződéshez kerül, összeolvad vele, majd új, a tő eredeti elemét is magában foglaló végződés keletkezik az ősszláv hangfejlődési tendenciák hatására. A tő rövidebb lesz a végződés javára. A jelenségre később V. A. Bogorodickij a razlozenie osnovy műszót használta és a kazányi iskola egyik fontos tanításává vált. A szótövek lerövidüléséről szóló elmélet, amint ezt N. S. Cemodanov [27] megállapítja, túlmegy a szlavisztika keretein és az egész indoeurópai nyelvtudomány jelentős eredményévé válik, mert rámutat az indoeurópai szó struktúrájának alapvető változására. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ősi három-morfémás rendszert (gyök + determinatívum + végződés) két morfémás (tő + végződés), majd egyes nyelvekben egy-morfémás, analitikus szerkezet váltja fel (tagolatlan főnév, amelynek mondatbeli viszonyát analitikus úton lehet kifejezni). 3.6. Napjainkban a modern nyelvtudományi irányzatok rendkívül fontosnak tartják a nyelvek tipológiai osztályzását. Kevesek számára ismerős, hogy a nyelvek tipológiai osztályzásának első kísérlete, amely a nyelvek struktúrájának sajátságain alapul, szintén Baudouin de Courtenay munkásságához fűződik, aki kazányi professzorsága idején 1877—78-as előadásainak programjában a szláv nyelvek tipológiai osztályozását elvégezte. Az osztályozás két kritérium alapján történt: a) a hangsúly morfológiai felhasználása és b) a hosszú és rövid magánhangzó ellentétének megléte

1, illetve hiánya alapján. Ilyen módon a szláv nyelveket 5 típusra osztotta: 1. mozgó hangsúly, rövid és hosszú magánhangzók oppozíciója — ide tartozik a szerb-horvát nyelv; 2. mozgó (hangsúly, a rövid és hosszú magánhangzók oppozíciója csak hangsúly alatt jelentkezik — ide tartozik a szlovén nyelv; 3. mozgó hangsúly, nincs oppozíció a rövid és hosszú magánhangzók között — ide tartozik a bolgár és az orosz nyelv; 4. állandó hangsúly, de a hosszú és rövid magánhangzók oppozíciója megmarad — ide tartozik a cseh és szlovák nyelv; 5. állandó hangsúly a magánhangzók mennyiségi oppozíciója nélkül: a lengyel nyelv, a kasub és luzici dialektusok képviselik ezt a típust, Ez az osztályozás, amellyel alkotója igen szerencsésen választotta meg a szláv nyelvek alapvető morfo-fonológiai sajátosságait, a mai 12 177