Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Strubák István: Gondolatok az általános gazdasági földrajzi gyakorlatok vezetésének módszeréhez

lehetősége fennáll. Harmadrészt világszerte megnövekedett hús- és tejtermékek, elsősorban a vaj iránti kereslet, egyre több helyen más területekről import útján biztosítják a szarvasmarhatartáshoz szükséges takarmányalapot. Ezek szerint a világon öt fő szarvasmarhatenyésztő vidék fejlődött ki: 1. Külterjes jellegű tőkés állattenyésztés Földünk nagy füves pusztáin folyik. Észak-Amerikában a prérin, Dél-Amerikában a pampák, Orinoco síkságán, Dél-Afrikában és Ausztráliában. Az állattenyésztéssel foglalkozók fizetett bérmunkások a kapitalista jellegű állattenyésztő nagyüzemekben. Ezek a területek nagy távolságokra esnek a gazdasági; és fogyasztó centrumoktól, ezért elsősorban húst és bőrt szállítanak. A nagy gyűjtőállomások, feldolgozóüzemek, raktárházak a folyók és a tengerpartok közelében vannak, mivel ezeken a területeken főleg exportra rendezkedtek be. Nagy tételek kerülnek innen Európa piacaira, többek között hazánkba is. A dél-amerikai Buenos-Aires és Montevideo, az ausztráliai Melbourne az ismertebb központok. 2. Az Alpok havasi tejgazdasági öve. A hegységek gazdag rétjeit hasznosítják. Belterjes gazdálkodás jellemzi. A rétgazdálkodáson és takarmánynövények termelésén alapul a fejlett szarvasmarhatenyésztés, a völgyi tejgazdálkodás. A havasi rétek területén pedig a havasi tejgazdálkodást találjuk, amely tavasztól őszig a szabadban történő legeltetésen alapul. Jelentőségüket emeli, hogy közel vannak a nagy európai fogyasztópiacokhoz. Svájc és Ausztria tejgazdaságainak termékei közismertek, ami a tejfeldolgozó üzemek jelenlétét feltételezi. 3. Belterjes takarmánynövény termelésen, zöldtermő gazdálkodáson alapszik Nyugat-Európa, Új Zéland és az Egyesült Államok Nagy Tavak környéki állattenyésztése. Itt istállózó állattenyésztés fejlődött ki, ahol az etetés, itatás, takarmányozás, fejés, feldolgozás gépekkel történik. Közelükben nagy népsűrűségű piacok vannak, ahová nagy mennyiségű tejterméket szállítanak. Körzetükben tejfeldolgozó üzemek alakultak ki. 4. A XX. kongresszus óta (1956.) a szovjet mezőgazdaság jelentős változásokon megy át. A mezőgazdaság és így az állattenyésztés előtt fo cél a termelés nagyarányú fejlesztése, mert a kommunizmus gazdasági alapjainak megteremtése nem lehetséges sem élelmiszerbőség, sem a könnyűiparhoz szükséges mezőgazdasági nyersanyagbőség nélkül. A Szovjetunió állattenyésztése a nagy terület, az eltérő éghajlati tájak következtében sokoldalú. Az európai részeken a takarmányozáson alapuló belterjes istállózó állattartás alakult ki. Közelükben nagy iparii központok, nagy fogyasztópiacok vannak, ezért a tejgazdálkodás jellemzi. Hasonló tej gazdálkodási öv alakult ki a Nyugat-Szibériai alföld területén is, ami az ipartelepítés területi eloszlásával függ össze. A kevésbé csapadékos, nagy füves puszták területén viszont legeltető szarvasmarhatenyésztés folyik. Ezek a gazdaságok inkább bőrt és húst szállítanak a piacokra. Az utóbbi időkben a hozamok növelését célozza a kolhozok meginduló szakosodása is, ami elsősorban az állattenyésztés erőteljes fejlesztésének irányát követi. 5. Indiai Köztársaság szarvasmarha-állománya számszerűen a világon az első, de jelentősége az élelmiszerpiac és a bőripar szempontjából 136