Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Strubák István: Gondolatok az általános gazdasági földrajzi gyakorlatok vezetésének módszeréhez

a földrajzi-területi összefüggések a sajátosak, tehát sematikusan alkal­mazni az értékelő munkában nem lehet. Az elemző munkában nagy jelentősége van a gazdaságtörténeti szemléletnek is. A termelőerők földrajzi elhelyezkedése, a területi mun­kamegosztás kialakítása, az egyes területek sajátos termelési strukturája hosszú történelmi fejlődés eredménye. E folyamat megismerésében nyújt segítséget a gazdaságtörténeti összefüggések, ismerete. De a ter­melőerők fejlődése elsősorban technikai, technológiai, mezőgazdaság­ban agrotechnikai változások révén megy végbe. Ezek a változások! jelentős szerepet játszanak a termelés természeti és társadalmi fel­tételeinek alakulásában és a területi munkamegosztás változásában. Ezért a technika és technológia fejlődése által felvetett és bemutatott összefüggések szintén nélkülözhetetlenek a vizsgálatoknál. Az egyes termelési objektumok, termelési körzetek, termelési ágazatok telepü­lési viszonyai sem magyarázhatók meg sokszor a jelenleg fennálló fel­tételekből, mivel ezek is más társadalmi intézményekhez hasonlóan történelmi jelenségek. Az elmúlt évszázadokban vagy évtizedekben az akkori termelési viszonyok és a technika akkori állása mellett olyan meghatározott tényezők hatottak, amelyek napjainkban már nem hat­nak ebben az irányban. Viszont ezek a történelmi eredetű gazdasági­termelési centrumok is működnek, mivel ezek a történelmi idők folya­mán a lakosság odaáramlását vonzották és a közlekedési útvonalak létesítésével ezeken a helyeken újabb termelési egységek keletkeztek. FI. a vasérc termelés legrégibb centrumai ott keletkeztek, ahol hely­ben találták meg a vasércet és a faszenet is ott égették. Az erdőkkel borított vidékek jöttek számításba a telepítésnél pl. Szovjetunióban Tula, Ural vidéke, nálunk a Bükk hegység stb. De a textilipar régi centrumainak az elhelyezését is csak a történeti szemlélet alapján lehet megérteni, hiszen a textilipar kapitalista telepítési megoszlása első pil­lantásra ésszerűtlennek látszik a legtöbb esetben. A helyi nyersanya­gok a gyapjú, len, kender stb., amelyek kezdetben ezeknek a termelési centrumoknak a kialakításához vezettek, régen elvesztették jelentősé­güket, illetve már távolabbi vidékekről importált nyersanyagokkal helyettesítik őket. A történelmi szemlélet nemcsak az egyes termelési ágaknál lehetséges, hanem igen előnyösen alkalmazható bizonyos ipar­vidékek megtárgyalásánál is. Ennek a módszernek tudatos alkalmazása teszii érthetővé a hallgatók előtt azt, hogy a történelmi-technikai fej­lődés során mindenkor új és új környezet, földrajzi elemek válnak gazdasági jelentőségűvé. Ezek az elemek idézik elő az ipari települések létesítését vagy a mezőgazdasági kultúrák változását. Baranszkij a gazdasági földrajz fő kérdései közé sorolja a termé­szeti földrajzi és a társadalmi összefüggések megtanítása mellett, ezek együttesének megláttatását, vagyis az országok, körzetek, városok gaz­dasági földrajzi jellemzését, valamint a gazdasági földrajzi fekvés érté­kelését. A gazdasági földrajzban valamely terület helyzetét nemcsak a természeti földrajzi adottságokhoz, vagyis az Egyenlítőhöz, hegysé­gekhez, folyókhoz, tengerekhez stb. viszonyítva kell meghatározni, aminek ugyan van gazdasági jelentősége, hanem azokhoz a feltételek­128

Next

/
Thumbnails
Contents