Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

ütődve teszi fel a kérdést: és egy ilyen ifjú volna a fiatalság védőszentje? James ilyenfajta álláspontjából a gyakorlatias amerikai polgár, a pragmatista filozófus érződik 'ki. Azt viszont nem veszi észre, hogy ilyenféle megállapításaival sok tekintetben saját apologetikus álláspontját gyengíti, ingatja meg, sőt ellentétbe is kerül vele. (Pl. akkor, amikor egyhelyütt védelmébe veszi a vallási fanatikusokat, máshelyütt kifogásolja a szentek életmódját, beállítottságát.) Ha a vallás csakugyan nyugtató érzelmi szükséglet —, akkor miért kifogásolja a szentek világmegvetését, szemléletét? — A James-éhoz hasonló empirikus beállítottság sok valláspszichológusra jellemző a XX. sz. elején. Pl. James Bissett PRATT is hasonló megállapításokra jut 1907-ben a vallásos hit forrására vonatkozóan: ,,a mai istenhit nem annyira tekintélyre és érvekre, mint inkább érzelemre van alapozva" — írta. — Szintén empirikus módszerrel — kérdőívek statisztikai feldolgozásával -— jutott el tanulságos valláslélektani megállapításokra James egy kortársa, Edwin Diller STARBUCK. Ő vizsgálódásainak középpontjába a vallásos „megtérést" állította. A megtérésen nála nem a „pogány"-ból, vagy más vallásfelekezetből való áttérést, hanem olyan vallásos krízist kell érteni, amelyből — átmeneti közömbösség, esetleg ateista beállítottság után — az egyén ismét visszatér az intenzív vallásossághoz. Sok adatot gyűjtött, csoportosított és dolgozott fel a „megtérés"-re vonatkozóan Starbuck. Néhány érdekesebbet kiragadva: a megtérések leggyakoribb motívumai között szerepel — a gyakoriság sorrendjében: a társadalmi nyomás, kényszer; az erkölcsi ideálra törekvés; a lelkiismeretfurdalás és halálfélelem. Érdekes továbbá a „hitre vonatkozó nézetek" táblázata is. Ebből kitűnik pl., hogy az ifjúkorban a vizsgáltak túlnyomó többsége vallásos, később azonban — kimutathatóan — a vallástól való függetlenedési folyamat megy végbe. Ezt a válaszok határozottan mutatják. így pl. a 30 éven felüli nők 63 %-a számos hittételt nem fogad el, 16%-uk nem hisz a „lélek halhatatlanságában" sem. A 40 éven felülieknél a fenti arányok 70%-ra, illetve 30%-ra növekszenek! Érdemes Starbuck század elejei adatait egyes maiakkal egybevetni. Pl. 1956-ból származó nyugatnémet adatok szerint („Pädagogikim Bild", herausgegeben von Franz HILKER, Freiburg. 1956.) — a 15—25 éves fiúk arra a kérdésre, hogy „van-e jelentősége a vallásnak az ön számára?" -— 62%-ban igennel, 26% -ban nemmel válaszoltak. Arra a kérdésre pedig, hogy „hisz-e a halál utáni életben?" — 43%-uk igennel, 38%-uk nemmel válaszolt. Ugyancsak figyelemreméltók a nyugatnémet HUNGER lelkész adatai. Ezek szerint napjainkban a fiúk 78%-a, a lányok 72%-a nem vallási meggyőződésből, érzületből, hanem szülei kívánságára, megszokásból, barátai kedvéért, vagy egyáb, nem vallásos meggyőződésbeli okból jár templomba. (Idézi ZOLTAI Dénes: „A világnézeti nevelés és vallásos világnézet." I. kötet, Bp. 1963. Tankönyvkiadó, 113. oldal.) 40