Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

Az említettekhez hasonló nyugati, egyházi forrásokból is származó adatok alapján valószínűsíthető, hogy napjainkban a vallásosság csökkenése tapasztalható a kapitalista világban is —, nem csupán az idősebb felnőtt korosztály, hanem a 20 év körüli ifjúság körében is. Nem véletlen, hogy napjainkban a II. vatikáni zsinat számos intézkedése, terve igyekszik megfékezni a vallásos közömbösség, az ateizmus rohamos terjedését a nyugati országokban. Hazánkban a Nevelési Terv előmunkálatainak keretében folytak felmérések általában a világnézeti nevelés eredményei, hatásossága és a tanulók ateista beállítottsága tekintetében. Az adatok „A tanulók világnézeti és erkölcsi fejlődése" című, a PTI munkatársai által írt gyűjteményes kötetben olvashatók. (Bp. 1962. Tankönyvkiadó Vállalat; az ált. isk. felső tagozatára vonatkozó adatokat lásd 129—158. oldalon.) Országos, áttekintő, pontos adatokkal nem rendelkezünk a tanulók világnézeti fejlettségére vonatkozóan. Az említett felmérés szerint a felső tagozatos tanulók jelentékeny részénél zavaros, idealista és materialista felfogásokat keverő nézetek tapasztalhatók; többnyire kisebb rész ad világos materialista választ (átlag 20—30% körül) és határozottan visszaszorulóban van, de még mindig számottevő a vallásos beállítottságúak aránya. Az idézett kötetben a kísérleti és kontrollosztályok tapasztalatai arra vallanak, hogy rendszeres és következetes világnézeti nevelőmunkával már egy év alatt szembetűnő eredményt érhetünk el (i. m. 141. oldal). A templombajárás motívumait vizsgálva, a hazai adatok szerint is, nagy szerepet játszik a szoktatás, utánzás, esztétikai és egyéb nem vallásos motívumok; több tanuló kijelenti, hogy nem vallásos, de azért szeret templomba járni. (Ez bizonysága annak is, hogy mennyire felületes a vallásosságot egyszerűen a templombaj árással azonosítani!) Megjegyzendő azonban, hogy az említett kiadvány kutatásmódszertani szempontból több tekintetben is kifogásolható: a világnézeti állásfoglalást nem eléggé a cselekvéssel összefüggésben, nem kellő kritikával veszi számításba. A válaszok pszichológiai értelmezése, a motiváció kutatása sok helyütt elmarad vagy fogyatékos; a módszerek kombinálása, egybevetések alkalmazása szintén hiányzik. — Az empirikus valiáspszichológusok sorában vannak olyanok is, akik határozottan ellenségesek a tételes vallásokkal szemben. így pl. J. H. LEUBA korszerűtlennek minősíti a személyes istenben való hitet, és azt valami racionalizált, személytelen istenhittel kívánná pótolni. — A szintén empirikus R. de la GRASSERIE azt kutatta (1899), hogy a vallás tételeiben és gyakorlatában miként érvényesülnek a „nagy pszichológiai törvények": a létesítő ok, az evolúciós forma, a sűrűsödés és ritkulás, a heterogénitás és szimbolizáció, a szimbolizmus stb. törvényei. (E „pszichológiai" törvények önkényesek, tudományosan nem bizonyíthatók, és voltaképp eklektikusán a Spencer-féle evolúciós polgári filozófiából, szociológiából merítette ezeket a szerző.) ** 41