Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

vizmusok meghosodtak, de a jiddis köznyelvben még gyökeret nem vert rasszizmusok és polonizmusok ellen heves harcot kezdtek a jiddis puristák, attól félve, hogy a szláv szavak és kifejezések teljesen elözönlik a jiddist. A szláv szavak üldözése azonban oda vezetett, hogy egyre nagyobb szakadék támadt a jiddis tömegek beszélt nyelve és az irodalmi jiddis között. Amikor azonban a jiddis kultúra fő központjai a második világháború után elkerültek a szláv országokból, a szlavizmusok iránti tolerancia újra megnövekedett. A jiddisben fellelhető szláv szavak száma több ezerre rúg, ami az egész szókincs 10—15 százaléka. Ügy látszik, a legnagyobb befolyást a lengyel gyakorolta a jiddisre, az orosz befolyás tulajdonképpen csak Lengyelország felosztása után kezdődött el. Ez a kép azonban a második világháború után lényegesen megváltozott, mert amíg a lengyelországi zsidóság csaknem teljes egészében elpusztult, a szovjet zsidók életben maradhattak, és így a jiddis nyelv ott tovább él százezrek ajkán. Ez a jiddis természetesen, különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, rengeteg orosz szót olvaszt magába, amiről könnyű meggyőződni, ha a Szovjet írószövetség kiadásában megjelenő jiddis nyelvű orgánum, a „Sovetis Heimland" bármelyik számát kezünkbe vesszük. Ennek a jiddisnek az elemzése azonban már nem tartozik e tanulmány keretébe. JEGYZETEK ÉS IRODALOM [1] Schön Dezső: Tízmillió zsidó nyelve. Kolozsvár, 1934. Ebben 1. Marton Ernő bevezetését. [2] Ismeretes Goethe élénk érdeklődése a jiddis iránt. (MAJ 1962. 16. füzet; 1. még MAJ 1961, 14.). Csehov, az orosz nyelv nagy művésze is sajnálta, hogy nem hallhatta gyakrabban, mert egészségi állapota miatt csak igen ritkán utazhatott harmadik osztályon. (Vö. Joffe, J. Ä., De slawiser element in jiddis. — Pinkes (fun Amopteyl Yivo), I—II. (1927—28). 235—256, 296—312. [3] Vö. Hutterer Miklós: Adalékok a „felföldizmus" kérdéséhez. (Magyar Nyelv, Budapest, 1961, 213—214.) [4] Vö. Beranek, F. J.: Jiddisch (megjelent: W. Stammler szerkesztette Deutsche Philologie im Aufriss-ben. 2. kiadás. (Berlin, 1957), 1955—2000 (az I. kötetben). [5] Weinreich, Max: Yiddish, knaanic, slavic: the basis relationships. (Tanulmányok Roman Jakobson 60. születésnapja alkalmából, Mouton és Tsa, 1956, Hága, 622—632). L. még: Heinrich Loewe: Die Sprachen der Juden, Berlin, 1911. [6] Híres biblia- és talmud-kommentátor a XI. században. Franciaországban működött. [7] Vö. Weinreich, Uriel: Yiddish and colonial germán in eastern Europe: the differential impact of slavic. — Mouton et Co. 'S-Gravenhage 1958. — „A szlávul beszélő zsidók szerepe nem bizonyítható, mert a bizonyítást meghiúsítja az a tény, hogy a „knaan"-i zsidóságra vonatkozó történelmi, nyelvi és etnográfiai adatok igen kis mértékben állnak rendelkezésre." 42. 1. [8] Vö. Gitlits, M.: Slawizmen in jiddis fün XVI—XVIII. jahrhundert loit sriftlexe kweln. (Lingvistische zamlung, III. Minsk, 1936, 73—97.) [9] A „Taitsch" szó a németországi jiddis irodalomban honosodott meg, és egyszerűen azt juttatja kifejezésre, hogy a később „Judendeutsch", „Jüdisch-Deutsch" vagy „Jargon" néven emlegetett jiddis azonos a német nyelvvel. A „zsargon" elnevezést nem minden rosszindulat nélkül alkalmazták egyesek a jiddisre. N. Stieff ezzel kapcsolatban a következőket jegyezte meg „Jiden und jiddis" című művében: „Igen ám, de ez a vád legfeljebb annyit jelent, hogy a nyelv még fiatal, és még mindig nem került ki fokozatos kialakulása állapotából. Ezt azonban csak olyanok restelhetik, akik kizárólag a megkövesedett múmiákat tartják megbecsülésre érdemeseknek. Mi azonban a fiatalságban előnyt látunk, mégpedig olyat, amelyet nem tudunk eléggé felbecsülni. De végeredményben 251