Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

mi egyéb az angol nyelv, mint germán—francia pudding? Mi a latin nyelvcsalád, az olasz, a francia, a spanyol, ha nem romlott latin — latin, germán, kelta, baszk és más nyelvelemek keveréke? Ne feledjük azt sem, hogy amikor a latin nyelvek irodalmi pályájukat megkezdték, a művelt osztály még zsargont látott bennük. Dante merészségén, aki a „Divina Comediá"-ját olasz nyelven írta meg, még legjobb barátai is megdöbbentek. Azzal a kérdéssel ostromolták, hogy miért írta művét a pórnép romlott zsargonján, amikor rendelkezésére állott az arisztokratikus és irodalmi latin nyelv. így vetették meg annak idején az olasz nyelvet, amely ma Európa legszebb nyelvének számít, A franciának sem volt kezdetben jobb sora. A „pléyade" művészeinek valóságos hadjáratot kellett érdekében folytatniuk a latinnal. Ez volt a helyzet még a XVI. században is, amíg sikerült bebizonyítani, hogy a francia nem undok „patois", nem zsargon, hanem a latinnal teljesen egyenértékű irodalmi nyelv, amely egykor a magas társaság és az európai diplomácia közlési eszközévé növi ki magát. A világ legtekintélyesebb, legelterjedtebb nyelvei zsargonok. Kezdetben meg is vetették őket. Ma azonban még a nyelvek ínyencei is kérkednek velük. A mai ember előtt, akit nem kötnek előítéletek és aki képesebb átfogóbb filológiai szempontra, világos, hogy a nyelvkeverésben nincs semmi olyan, ami vétkes vagy megvetendő volna. Ellenkezőleg, ma már tudjuk, hogy éppen a primitív törzsek nyelve maradt takaros és tiszta, minden külső befolyástól mentes. Az indiánok, a bantuk, a maláji négerek, az őserdők magányának lakói megőrizték nyelvük eredeti tisztaságát, ezzel szemben az angolok évszázadokon keresztül nemcsak kaucsukot és aranyat, brilliánst és kakaóbabot, szőnyeget és műtárgyat hordottak össze a világ minden sarkából, hanem olyan nyelvanyagot is. amivel egyáltalán nem jut eszükbe szégyenkezni. Mennél kulturáltabb egy nép, annál mélyebb külső befolyásokat szenvedett el nyelvében." (Vö. Beranek i. m, 1957. 1.) [10] Ez a szó előfordul Mózes I. 24, 20 ún. „ivri-tájcs" magyarázatában (az idézett rész jiddis nyelvű fordításánál). [11] A felvilágosodás („haszkala") mozgalma a XVIII. század II. felében kezdődött el és az volt a célja, hogy a zsidóságot nyelvileg is bekapcsolja az európai kultúrába. A jiddist csúf keveréknek, „német, lengyel, orosz és héber szavak értelmetlen zsargonjának" tekintette. (L. Schön D. i. m. 20.) [12] Resal — neves responsum-író a XVI. században. [13] „Etjuden tsü der gesixte fün der haskale." Minszk, 1934. [14] „Af der swel fün 19.-ten jh." (Vö. „Afn sprax-front." 2—3. sz. Kiev, 1932. 1—40.) [15] A chasszidok a chasszidizmus hívei. A chasszidizmus forradalmi vallási mozgalom volt, amely Nyugat-Ukrajnából terjedt el, indulása a késői XVIII. századra esik. Alapgondolata szerint az erkölcsi jóság inkább a jámbor szándék kérdése, mint a talmudi műveltségé, és alapítói azt tanítják, hogy nemcsak a tudós, hanem még a tanulatlan zsidó is — sőt az írástudatlan nem zsidó paraszt is — imádhatja istent a maga módján. Az első chasszid mesterek jámborságot találtak a paraszti dalban, áhítatot a pásztor sípjában: azután nagy mennyiségben vették át különösen az ukrán népdalt, vallási líra formájában interpretálva azokat még! ott is, ahol a forrásul szolgáló kultúrában egészen más, profán funkciójuk volt. (Vö. U. Weinreich i. m. 26. 1.) [16] Az első kiadás 1815-ből, a második kiadás 1821-ből való. [17] Fordítás a németből készült lengyel fordításból. Vilna, 1813. [18] Kompesz J. H. fordítása „Entdeckung von Amerika" címen. Berdicsev, 1817. Kb. 1814-ben írták. [19] Vö. „Der jidiser klangenbestand in farglaix mitn slavisen arüm", („jiddise sprax", XIII. (1935), 70—83). [21] „Zu einigen Fragen des Bilinguismus." (Slavica, 1963. 3—19.) Sulán Béla minden állításával egyetértek, és úgyszólván minden elvi tétele a szláv-jiddis érintkezésekre vonatkozóan is érvényes. „ ... ahol egy bizonyos nyelvi közösség egy másik nyelvi közösségbe ágyazva él" (Sulán Béla: A cseh szókincs magyar elemeinek problematikája. Nyelvtudományi Közlemények, LXV. 2. 285.), ott a jövevényszavakon túl az elemek, formánsok cseréjével állunk szemben. Sulán ennek a mechanizmusnak a folyamatát bőséges szóanyagra támaszkodva kitűnően szemlélteti egy másik tanulmányában is: „Adalékok az argó — különösen a közép-európai argó — szókincsének tanulmányozásához." MjNyj. VII. 64. 252